Régikönyvek.hu

XX. Online árverés

Nyomdászévkönyv és útikalauz az 1928–1944. évre. Kiadja a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező-Egyesülete (1934-től a Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete) Szerkeszti Novitzky N. László (1928), Lerner Dezső (1930–1934), Halász Alfréd (1935–1944). XXVII–XLIII. évfolyam. [Évkönyv az 1928., 1930–1931., 1933–1937., 1941–1944. évre.]
Nyomda és Rokonipari Évkönyv 1948. Felelős szerkesztő. Székely Artur.
Magyar Grafika és Papíripar évkönyve 1961–1971. Kiadja a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete. Felelős szerkesztő: Lengyel Lajos (1961–1971). [Évkönyv az 1961., 1966–1967., 1969–1971. évre.]
Budapest, 1928–1971. Világosság ny. (1928–1944) - Terézvárosi könyvnyomda (1948). –Athenaeum ny. (1961–1971). Az egyes kötetek terjedelme 142 és 224 oldal között váltakozik, melyhez oldalszámozáson kívül 8–32 oldal közötti hirdetési anyag kapcsolódik, valamint táblaként más nyomdák által előállított, többnyire egyszínnyomású, olykor dombornyomott, olykor kihajtható táblák.
(1928–1944) 159 + [17] p. + 15 t. (7 háromszínnyomású, 5 színes, 2 duplaoldalas és verzóján is nyomott tábla, ebből egy színes); 166 + [26] p. (hirdetések) + [8] p. (jegyzetlapok) + 6 t. (egy színes; 3 kétoldalas, ebből 2 színnyomatú; egy verzóján is nyomott, duplaoldalas kihajtható); 176 + [16] (hirdetések) + [8] p. (jegyzetlapok) + 6 t. (egy vaknyomásos, egy kihajtható, 3 kétoldalas); 142 + [16] p. (hirdetések) + 1 t. (dombornyomású); 140 + [12] p. (hirdetések) + [8] p. (jegyzetlapok) + 4 t. (színes, ebből egy dombornyomott); 149 + [11] p. (hirdetések) + 8 t. (színes); 143 + [17] p. (hirdetések) + [8] p. (jegyzetlapok) + 2 t. (egy színes); 142 + [18] p. (hirdetések) + 4 t. (3 színes, ebből 2 Kner-nyomtatvány); 146 + [14] p. (hirdetések) + 6 t. (egy kihajtható, 5 kétoldalas, melyből egy aranyozott és dombornyomású); 155 + [13] p. (hirdetések) + 13 t. (12 kétoldalas, egy duplaoldalas); 148 + [12] p. (hirdetések) + 6 t. (négy kétoldalas, egy színes);144 + [16] p. (hirdetések) + IV p. (társadalombiztosítási táblázatok);
(1948) 224 p. + [16] p. (jegyzetlapok) + 9 t. (7 kétoldalas, 2 színes, ebből egy aranyozott, dombornyomott);
(1961–1971) 191 + [1] p.; 161 + [19] p. (hirdetések) + [4] p. (határozatok a dolgozók szocialista nevelésének időszerű kérdéseiről) + 8 t. (4 színes, ebből egy rézmetszet, egy kihajtható; 4 kétoldalas); 149 + [19] p. (hirdetések) + 8 t. (6 színes, ebből egy kihajtható; 2 kétoldalas) + 1 térkép (kihajtható: SZOT-üdülök); 145 + [23] p. (hirdetések) + 1 t. (színes, kihajtható) + 1 térkép (színes, kihajtható világtérkép); 148 + [32] p. (hirdetések) + 3 t. (színes, ebből egy kihajtható, 2 kétoldalas) + 1 melléklet; 147 + [21] p. (hirdetések) + 3 t. (színes, ebből 2 duplaoldalas, egy kihajtható).
A Nyomdászévkönyv és útikalauz a nyomdász társadalom érdekvédelmi évkönyve. Az egységes méretű, kis alakú zsebkönyvben évről évre tipográfiai, nyomdaipari cikkek sorakoztak, munkavállalói, érdekvédelmi írások mellett; az évkönyv évről évre a teljesség igényével lajstromozta a budapesti és vidéki nyomdaipari cégeket, közölve a cégek munkavállalói, eszközparki és egészségügyi adatait is, körvonalazta a nyomdaipar munkabéreit, társadalombiztosítási és művelődési küzdelmeit. Több évkönyv oldalszámozáson belül szövegközti ábrákat, illusztrációkat, olykor tipográfiai szempontból fontos hasonmásokat is tartalmaz. Az 1945 előtti évkönyvek a felelős szerkesztő által írt politikai krónikával kezdődnek, melyben kiemelt helyet kapnak az év egyesületi hírei, a nyomdásztársadalom társadalmi törekvéseinek hírei; a háborús években (1941–1944) a visszatért területek üdvözlése, hiszen régi-új nyomdaipari kartársakat üdvözölhetnek. A politikai krónika 1948-tól megszűnik, és 1948-ban szerepel utoljára részletes nyomdalajstrom, hiszen a magánvállalkozások ebben az évben mind megszűnnek vagy állami kézbe kerülnek. Az 1961-es évkönyv egyedülálló jellegzetessége, hogy (a minden évkönyvben hagyományosan jelen levő előzéki hirdetésen kívül) egyáltalán nem tartalmaz reklámot. Az 1960-es évek közepétől jelentkező újabb évkönyveink ismét jelentős terjedelemben közölnek reklámokat, igaz, ezek mind állami vállalatok és sajtótermékek hirdetései. Az 1960-as években az államosított nyomdaipar természetesen nem minősíti az állami vállalatok munkakörülményeit, így nincs rálátásunk az egyes vállalatok egészségügyi, nyugdíjellátási, balesetbiztosítási és fizetési körülményeire, helyette az egységes szakszervezet nemzetközi kapcsolatairól kapunk beszámolót, valamint az állami üdültetést, a SZOT-szállók beutalásait méltatják a cikkek, illetve a nyomdaipari dolgozók kulturális és műveltségi haladását szorgalmazzák. Egyes évkönyvek kerek évfordulók kapcsán történelmi megemlékezéseket tartanak, így az 1970-es szám a felszabadulás 25. évfordulója, az 1971-es szám a párizsi kommün 100 éves évfordulója kapcsán ír méltató sorokat az egykori eseményekről, illetve elemzi a nyomda- és papíripar, a szakszervezeti sajtó fejlődésének elmúlt 20, illetve 100 évének történetét. Az 1928. és 1944. évkönyvek címoldalán régi tulajdonosi bejegyzés, az 1937-es évkönyv hátsó előzékén tulajdonosi jegyzet. Az 1933. évi évkönyv dedikált: „Az 1933. évi segédavató ünnepély emlékére szaktársi szeretettel: Lerner Dezső. Ugyanitt régi gyűjteményi bélyegzés. Az 1937-es évkönyv két kliséje a Kner nyomdában készült, de a Kner-bibliográfia nem ismeri.
Lévai–Haiman 0.
Egységes méretű, illusztrált, kiadói egészvászon, aranyozott műbőr (1943–1944), nyl (1966–1967), illetve karton (1969, 1971) egészkötésben, az 1930.és 1933 év évkönyvének első borítója bekötve, az 1948 év kötése szignált (Labossa Péter).