Pintér Aukciósház

AUKCIÓ A VASZARY VILLÁBAN - 2016 - Balaton, nyár, szerelem... | klasszikus, 20. századi modern és kortárs:festmények, szobrok, műtárgyak, kerámiák, porcelánok, relikviák, plakátok...

tus, papír
23,5x61 cm
Nádler István (1938) karrierje a hazai neoavantgard festészet nagy generációjának tagjaként, Bak Imréével közösen indult. Az IPARTERV kiállításokon is részt vevő művész korai festészetére az amerikai hard edge, a magyar avantgard hagyományok és a népi motívumok egyaránt hatottak. Festészetében a hetvenes évek végétől, a geometriai formáktól egyre inkább elszakadva lírai és gesztusszerű formákat kezdett használni. Ebben az időszakban kapott egyre nagyobb szerepet Nádler művészetében a zene. Elsősorban a kortárs repetitív zene hatását kell kiemelni, ezen belül is főként Steve Reich és Iannis Xenakis darabjait, amelyek közvetlen hatással voltak festészetére. Saját bevallása szerint 1981-85 között volt legintenzívebb kapcsolata a zenével. Ebben az időszakban született az itt látható Zenére forgó 3 című tus, papír műve is.

Az egymás fölé sorokba rendeződő gesztusok dinamikája a zene temporális karakterét, a kortárs kották grafikus képét és a távol keleti kalligráfiák világát egyaránt megidézi, miközben a véletlenszerűség megjelenítése is fontos szerepet játszik. Hasonlóan a kottához, a függőleges tengely a hangmagasságot, a vízszintes tengely az időbeli távolságot jelenti. A kalligrafikus jelekhez hasonló gesztusok jelszerűsége szándékolt, miközben tudatosan kerül minden fajta egyértelmű hagyományhoz kapcsolható formai egyezést.

Nádler így vall erről a korszakáról: „A zene sodró, dinamikusan egy mederben haladása arra indított, hogy megpróbáljam a figyelmem ráirányítva az ecset mozgásával kifejezni azokat az apró elmozdulásokat, amit a zene közvetít. Az eredmény magával ragadó volt és felszabadító, megszűntek a gátlásaim, amelyek abból adódtak, hogy nem akartam az ismert gesztusok világába visszalépni, valami másra vágytam, és ez a zene segítségével létrejött.”

Schneller János