HT Auktion

Fair Partner ✔
HT Aukció 2024 december 1. 15 órától | Papírrégiség - Képeslap - Fotó - Filatélia - Militária - Könyv - Judaica - Egyéb

Magyary Zoltán (Tata, 1888. június 10. – Héreg, 1945. március 24.) egyetemi tanár, iskolateremtő tudós, köztisztviselő. A közigazgatás tudományának nemzetközi hírű művelője.

Életpályája

Magyary Zoltán mellszobra Tatán. Balás Eszter szobrászművész alkotása (2004)
Katonatiszti családban született. A budapesti piaristáknál 1906-ban befejezett középiskolai tanulmányait követően a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett államtudományi oklevelet (1910), majd jogtudományi (1912) doktorátust. Kiváló adottságainak köszönhetően végigjárta a köztisztviselői ranglétrát. Pályájának első fele 1910–1930 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz és a Klebelsberg Kuno által irányított tudománypolitikához kapcsolódik. Az 1918/1919-es tanévben meghívott előadó volt alma matere Jog-és Államtudományi Karán. 1927-ben magántanári habilitációt szerzett. 1930-ban a Tudományegyetem Közjogi és Közigazgatásjog Tanszékének vezetőjévé, majd nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1931-ben közigazgatási kormánybiztosi megbízatást kapott. Nevéhez fűződik a Magyar Közigazgatási Intézet megalapítása, amelyet igazgatóként vezetett. 1933-ban előadást tartott az V. Nemzetközi Közigazgatás-tudományi Kongresszuson Bécsben. Az 1930-as évektől egyetemi tanári és az általa alapított/vezetett közigazgatás-tudományi intézetben végzett kutató munkássága vált meghatározóvá. Ekkorra már nemzetközi hírű közigazgatás-tudós lett. Angol, francia és német nyelven igen magas szinten beszélt, saját képességeit folyamatosan fejlesztette (pénzügytan, szervezéselmélet, gyorsírás). Több külföldi tanulmányúton vett részt (Németország, Olaszország, USA, Szovjetunió). Angolul, franciául, németül és oroszul jelentek meg publikációi, a három nyugati nyelven monográfiái is. 1936-ban főelőadó volt a VI. Nemzetközi Közigazgatás-tudományi Kongresszuson Varsóban. Az 1937/1938-as tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja volt. 1936–1938 között munkatársaival és tanítványaival a Tatai járás tudományos vizsgálatát végezte.

Feleségével, dr. Techert Margit filozófussal a szovjet front elől menekülve 1944-ben Tatára, majd Héregre az erdészházba költöztek. 1945. március 24-én – az átvonuló szovjet csapatoktól elszenvedett atrocitások hatására – az önkéntes halált választották. Héregen, az erdészház előtti tisztáson kopjafa és ismertető tábla emlékezik meg róluk, melyeket a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság és Héreg Község Önkormányzata állított. Sírjuk ma Tatán, a Környei utcai temetőben található.