Központi Antiquariat

165. Könyvárverés

Tükör 1915 III.
[4] + 592p.
A magyar irodalom páratlan ereklyéje, Móricz Zsigmond 1914 és 1919 között írt naplójának harmadik, 600 oldalas kéziratos kötete. Az író a világháború kitörésekor, 1914-ben kezdett naplóírásba. Bejegyzéseit, jegyzeteit sokszor papírfecnikre, kisebb lapokra, illetve jegyzetblokkokra írta fel. A naplóírás aktusa azonban, Móricz saját bevallása szerint, igen korán írói igénnyel, szerzői koncepcióval telítődött. Az egységteremtés szándékával Móricz újraszámozta, majd kronologikus rendben beköttette feljegyzéseit, „Tükör” címet adva a sorozatnak. A lapszámozás az első hét kötetben folytatólagos, majd a nyolcadiktól újraindul a X. könyv végéig. A lapszomzás, illetve a címvignetta alapján a harmadik kötet az 1915-ös évet öleli fel. Ezeken a lapokon vázolta fel Móricz több világháborús tárca, illetve novella előszövegét, de olvashatjuk több konkrét életesemény, beszélgetés dokumentációját is. A kor pezsgő kulturális életébe, a magyar íróelit interakcióiba nyerünk bepillantást, és bizony Móriczcal karöltve talán tilosban járunk, hiszen, ahogy Cséve Anna is megjegyzi a naplóról írt cikkében: „A beszélgetésekben kirajzolódó íróportrék, írópletykák, rivalizálások stb. nem bírták volna el a nyomdafestéket. Az irodalmi kánonban elfoglalt rangja nem menti még a legjobban becsült barátot, Adyt sem, hiszen ő is, mint mindenki más, civilben, sőt testi-lelki gyarlóságaiban mutatkozik meg, hűen az ajánlásban összegzett célhoz: »a mi életünk nyers tükörképekben megrögzítve«”. Móricz azonban pontosan tudta, ekkor is, mit csinál, a szándék, hogy ezek a szövegek, teljességükben vagy részletekben napvilágot látnak majd, határozott terve volt. Gondolt a jövőre, gondolt ránk: „Tudják önök, tisztelt utókor – mondta vidáman magában –, ki az a Lamperth Géza? Pakots József? Szikra? Pekár? Neugebauer?…”
Az írói módszer, a koncepció folyamatosan finomodik, pontosabbá válik a kötetek során – sokszor váltakozik az első szám első és harmadik személy, mikor Móricz magáról beszél, narratív játékot teremtve. Az irattenger dagadásával egyre többször és egyre konzisztensebben jelöli meg a párbeszédben résztvevőket is (másszor Holics Janka, első felesége jelöli a neveket). Külön érdekessége a műnek, hogy az írásképből, firkákból, javításokból, a bekötött papír milyenségéről sokszor következtethetünk rá, vajon az író helyben, kapkodva, vagy utólag jegyzetelt.
A tíz kötetből hatot a PIM Kézirattárának gyűjteményében, kettőt az OSZK Kézirattárában őriznek. A maradék kettő kötetből egyet bocsátunk árverésre, az utolsó, hiányzó ötödik kötetnek pedig jelenleg nem ismerjük hollétét.
Egykorú félpergamen kötésben, aranyozott címvignettával a gerincen, kopott, aranyozott MZS monogram-matricával.
(Felhasznált irodalom: Cséve Anna: „Móricz Zsigmond Tükör I.” Holmi. 2004/12)