Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
XXXIV. Online árverés

Móricz Zsigmond.
A fáklya.
[Regény.]
Budapest, 1918. Légrády Testvérek (ny.)
350 p.
Második kiadás.
Dedikált!

"Horváth Henriknek szeretettel. 1918. jan. 15. Móricz."

A kötet irodalomtörténeti érdekessége, hogy Móricz a mű német fordítójának dedikálta a példányt, s ő végig széljegyzetelte a könyvet fordítói szempontjaival. A német kiadás 1929-ben jelent meg Die Fackel címmel, a Rowohlt Verlagnal. ("Autorisierte Übersetzung aus dem Ungarischen von Heinrich Horvát"). (http://epa.oszk.hu/00000/00022/00481/14852.htm)

A kötet szerzője, Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. július 2. – Budapest, 1942. szeptember 5.) magyar író, újságíró, szerkesztő, irodalmár. A 20. századi magyar realista prózairodalom kiemelkedő alakja.
A dedikáció címzettje: Horváth (változat: Horvát) Henrik, 1896-ig Lemberger, (Kolozsvár, 1877. február 11. – Budapest, 1947. július 21.) műfordító. 'Elsőrangú német nyelvművész, aki igen nagy érdemeket szerzett a modern magyar lírának mesteri nyelven való német tolmácsolásával. Lefordította Ady Endre, Bródy Sándor, Hatvany Lajos, Babits Mihály műveit német nyelvre, néhány német irodalmi művet pedig magyarra. Móricz Zsigmondnak több regénye és Molnár Ferencnek néhány színműve az ő fordításában került a német nyilvánosság elé. 1920-tól a Petőfi Társaság kültagja volt. Zeneesztétikai tanulmányai is számottevőek.'
Az először 1917-ben megjelent regény,,hírlapi" előzményei a tömeges halált okozó, 1910-es ököritói tűzvészről szóló tudósítások - Móricz regényében azonban nem csupán a csűr ég le: a szerencsétlenségben ott az elmaradott magyar vidék törvényszerű pusztulása s e pusztulással szemben a tehetetlen szellemi erők csődje. A mű főhőse Matolcsy Miklós, református lelkész, a papi értelmiség áldozatokra kész ifjú képviselője, aki a kényszerű korrumpálódás, a nagy tervek végleges cserbenhagyása elől egy tragikus-heroikus gesztussal menekül ki a világból, amikor az áldozatokat a tűzből mentve maga is elpusztul. Móricz ebben a művében újravizsgálja egykori pályakezdését, azt az időt, amikor a kor romantikus faluszemléletéből felocsúdva a valóságos faluval találkozott. Egyszerre számol le régi és új illúziókkal, kendőzetlenül tárgyalja az egzisztenciális és az ösztön élet nyomorúságát. Egy finom lélek brutális szembenézése önmagával - ez A fáklya.
A borítékot Berény Róbert rajzolta.
Fűzve.