Múzeum Antikvárium

Tavaszi árverés

Wien, 1921. MA. Szerk. és kiad. Kassák Lajos. [16] p. (ebből 3 egész-oldalas algráfia; [273x205 mm).
A bevezető tanulmány Mátyás Péter írása.
Dedikált: ”[Hevesy] Ivánnak nagy szeretettel hogy ő is szeretné! Laci. Berlin 1921. Moholy-Nagy”. A belső címlapon lévő dedikáció mellett a „SZÁM” elé Moholy-Nagy által írva: „9.”, azaz 9. szám. Valószínűleg ezt, mint számozott példányt gondolta a szerző.
Moholy-Nagy László (1895-1946) sokoldalú, a legkülönbözőbb műfajokkal kísérletező igazi avantgárd egyéniség volt, akinek legtermékenyebb alkotó periódusa a 20-as évek németországi művészetéhez kapcsolódott. Itthon megkezdett - soha be nem fejezett - jogi tanulmányai, szépirodalmi kísérletei, majd az I. világháborúban való aktív részvétele nem hatott rá olyan meghatározó erővel, mint a budapesti MA folyóirat körével kiépített kapcsolata. Elsődlegesen Nemes Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos portré- és tájfestészete segítette saját stílusa megteremtésében. Noha a Tanácsköztársaság művészetpolitikai küzdelmeiben nem vett részt, az 1919-es év legvégén elhagyta az országot, s előbb Bécsben, majd rövidesen, az 1920-as év legelején Berlinben telepedett le. Miközben portré- és tájrajzaiban aktivista szemlélete tovább élt, Berlinben megismerkedett a nemzetközi dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb irányzataival és azok képviselőivel. Baráti körébe tartozott Raoul Hausmann, Hannah Höch, El Liszickij, Ivan Punyi stb. 1922-től rendszeresen kiállított, Péri László magyar szobrásszal együtt a berlini Der Sturm galériában, és a berlini baloldali Novembergruppe-ban. 1921-től a bécsi MA munkatársa, berlini képviselője lett. A berlini hidak, transzformátorok ihletésére születtek 1921-ben dadaista jellegű "ipari tájképei", amelyek a MA által kiadott Horizont albumban is megjelentek./port.hu
Tűzve, másolatban pótolt borítékban; restaurált példány.