Virag Judit Gallery and Auction House

(2) Tavaszi képaukció

Olaj, vászon, 70x100 cm
Jelzés nélkül

Reprodukálva:
-Deák Dénes: Festő a világháborúban Mednyánszky László festészete 1914-1918 Budapest, 1991. 26. kép
-Aradi Nóra: Mednyánszky Budapest 1983.68. kép

Aukcionálva:
-BÁV 26. Aukció, 1971. december, 203. szám

"Így jutott el - mint a Budapesti Hírlap harctéri rajzolója -Mednyánszky László báró az északi harctérre. Egy csomó papíros, egy marok ceruza, pasztellkréta, néhány vízfesték és ecset, az ő elmaradhatatlan esernyője, egy ütött kopott lódenköpönyeg, kipróbált, viharedzett szalmakalapja, s hogy teljes legyen a hadifelszerelés, egy rozsdás revolver is lógott az oldalán, s elment a csatába. Ott sült ki aztán, hogy micsoda fiatal ember az öreg Mednyánszky." /Malonyai Dezső: Magyar művészek a csatatéren Művészet, 1915/
Mednyánszky László festészetének utolsó korszakát az 1914 és 1918 között készült háborús vázlatok, rajzok, festmények alkotják. A háború fiatal kora óta vonzotta a művészt: "Ha fiatal koromban háborúban vehettem volna részt! Tolsztoj Szevasztopolja! Az a részlet, midőn a ház előtt a tisztek ebédelnek, felrobban egy bomba, és az ablaktáblákat elsötétíti a lőpor füstje. Békés déli hangulat, melybe a háború izgalma vegyül. Számomra ez szinte prófétai jellegű, amennyiben a békés mindennapi élet a háború álmával életem lényegét adja."- írja 1984-ben. Az első világháború kitörésekor Mednyánszky mindenáron katona akart lenni, és önként jelentkezett a hadseregbe. Idős kora miatt még vöröskeresztes szolgálatra sem osztották be, hosszas próbálkozás után, végül hadi festőként mehetett a galíciai, dél-tiroli és szerbiai frontra, ahonnan Budapesti Hírlapot tudósította rajzaival. Olasz hadifoglyok elbeszéléséből tudni, hogy a veszélyre fittyet hányva, a lövészárkokból kimászva, háttal az ellenségnek ontotta rajzait, akvarelljeit. / báró Mednyánszky Margit emlékezési, MNG adattár/
Festőink közül ugyan jó néhányan vettek részt az első világháborúban katonai szolgálatra behívottként, vagy haditudósítóként, de talán még Vaszary, Rippl-Rónai vagy Egry sem tudta háborús képein olyan dosztojevszkij-i mélységgel ábrázolni az emberi szenvedést, kiszolgáltatottságot, mint Mednyánszky. Igaz, Mednyánszkyt az emberi pokol témája már régóta foglalkoztatta; csavargóinak kitaszított, reménytelen élete alig különbözik a hadifoglyok, sebesült katonák életétől. A háborús sorsokat megragadó képein ugyan nem dörögnek az ágyúk, nem süvít a puskagolyó sem, mégis a háború minden iszonyatát képes bennük összesűríteni. Meller Simon 1919-ben így vélekedik Mednyánszky képeivel kapcsolatban: "A háborús élet nagyban olyan volt, mint az ő csavargóinak élete kicsinyben: az ember elszakadt talajától, és tömegekben vándorolt egyik ország határától a másikig, a földön hált és sajkából evett, a gyújtogatás és öldöklés nem volt immár bűn, s a törvény meghajolt a bátorság előtt."
A nyomorúságos emberi sorsok ábrázolása mellett Mednyánszky háborús képein belül külön egységet alkotnak a csapatmozgásokat, tábori jeleneteket elénk vetítő festmények. A vonuló és pihenő trének témája sokáig foglalkoztatta; újra és újra vászonra vetette. Leveliből, visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy kis füzeteibe rajzolt vázlatait 10-12 perc alatt készítette el. Ha a körülményei megengedték, ezeket dolgozta fel kész rajzokká, akvarellekké. Nagyobb háborús festményeit budapesti vagy bécsi műtermében alkotta meg fáradhatatlan szorgalommal, olykor 15, sőt 19 órát is dolgozva egyfolytában. "Sok rajz nagyban van csinálva, egyméteres vásznakra."- írja egy levelében Malonyai Dezsőnek. Ilyen "egyméteres vászon" a Táborozás című festmény is.
Mednyánszky a véres harcok közti szünet egy pillanatát kimerevítve, sztoikus bölcsességgel tárja elénk az esendő ember és állatcsoport kiszolgáltatottságát. A figurák ugyan elnagyoltak, mégis szinte érezzük a késő téli sárban álldogáló, éhségtől és fáradtságtól elcsigázott katonák és állatok mély apátiáját. A mozdulatlan, fásult tömeg drámai feszültséget kelt bennünk, de a háttérben, a hó borította hegycsúcsok enyhülést hoznak. A kompozíció középpontjában álló, fáradt-kék és barnás-fekete köpenybe burkolódzó katonák csoportja összeolvad a kopár, barna heggyel, de ahogy a színek kivilágosodnak, úgy siklik tekintetünk egyre feljebb, a hófödte hegyekre, melyek látványa először tölt el bennünket bizakodással.
A Táborozás című festmény bravúros festői megoldással egyesíti az elveszett embert és a fenséges tájat. Mednyánszky a háború öldöklése közepette is lírai mélabúval állított emléket az őt olyan régóta foglalkoztató témának; ember és táj festészeti viszonyának.

B. G.