Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(6) Téli aukció

Olaj, vászon, 98,5x132 cm
Jelezve jobbra lent: C. Markó 1878

Barangolások Itáliában

Ifj. Markó Károly életpályájáról valójában kevés adat áll rendelkezésre, művészetének íve, fejlődése az ismert művek alapján aligha határozható meg pontosan. Datált és a korabeli kiállításokon pontos címekkel szereplő művei alapján csupán annyi állapítható meg, hogy Itáliában barangolva, az országot bejárva festette tájképeit. Lejutott egészen Nápolyig, járt a tengerparton, Korzika és Elba szigetén; állandó lakhelye Firenzében volt, legtöbbször a közép-olasz tájakat festette. Műveit a 60-as évektől kezdve rendszeresen elküldte a festi Műegylet és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításaira, noha ő maga miután gyerekkorában elhagyta hazáját soha többé nem járt Magyarországon.

Kötődés apjához, id. Markó Károlyhoz

E kép témájával kapcsolatban a ceruzával a vakkeretre írt szöveg (A Caprona vicinanza di Pisa di Carlo Marko di Firenze) nyújt némi támpontot, amely valószínűleg egy kiállítás alkalmával került oda; a kézírás ismeretlen. Ifj. Markó Károly pályafutása kezdetén műveiben még követte atyja szellemét és stílusát, később azonban még id. Markó Károly életében az 50-es évek vége felé festészete fokozatos átalakuláson ment keresztül, a kor áramlatai atyjával ellentétben őt nem hagyták érintetlenül: az itáliai festők élő természet után festő, realista csoportjához is kapcsolódott. A táj idealizálása végképp megszűnik s az ideális jelenetek száma is jelentősen fogyatkozik. E műve keletkezési időpontja ellenére azonban a többinél jobban kötődik id. Markó művészetéhez, elsősorban a mű jobb oldalán látható facsoport részletmegoldásaiban, de elsősorban a staffázsalakok ismerősek. A kép jobb fele egészében jobban kapcsolódik a XIX. század elejének festészeti hagyományaihoz, míg a másik rész a kép előterét is beleértve mentes minden felesleges részletezéstől, romantikus idealizálástól. Szana Tamás, a Markó-család művészetével foglalkozó művészettörténész írja (Szana 1898,141-142), hogy ifj. Markó Károly festészetét "a realisticus áramlat szele is megérinti" s vannak művei, "melyek olyan hatást tesznek ránk, mintha két különböző művész ecsetje alól kerültek volna ki."

A naplemente

A naplemente ábrázolása egyébként az idős mester több művén is feltűnik (Tájkép Tivoli mellett 1847, Halászok 1851), de természetesen ifj. Markó Károlynál is többször találkozhatunk a lemenő nap megfestésével (Tájéknaplementével 1861, Olasz táj naplementével 1877, Napnyugta a tengernél, dátum nélkül). Az atya naplementés képein valamint a fiú azonos témájú, ismerhető képein (a két utóbbi cím csupán korábbi aukciós katalógusokban bukkant fel) a lemenő nap mindig egyforma: a képnek szinte középpontjában ragyog, s fénye betölti az egész képteret, mindent aranyos, sárgás árnyalattal bevonva.

(e.r.)