Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 23. Online árverése | Könyv, antik térkép, grafika

[Bécs], [1759], k. n., [19] p. + [1] t. (színes), ill.
Mária Terézia autográf kézjegyével ellátott, nemesi cím adásáról rendelkező adománylevél (1759).

Adományos, a címeres levélben adományozott nemesi cím birtokosa: Ignaz Welsch von Welschenau pénzügyi hivatalnok, aki a nemesi oklevelet az annak zárlatában szereplő szöveges keltezés szerint 1759. június 23-án kapta („den drei und zwanzigsten Monats Tag Junii […] im Siebenzehnhundert neun u. fünfzigsten”). Von Welschenau neve egy későbbi, 1760-as lovagi címszerzés kapcsán szerepel Johann Georg Megerle von Mühlfeld 18. és 19. századi osztrák nemeseket tárgyaló lexikonában is (Österreichisches Adels-Lexikon des Achtzehnten und Neunzehnten Jahrhunderts…, Wien, 1822, 152. o.).

Az egyedülálló, pergamen lapokra írt dokumentum – amellett, hogy rögzíti a nemesi rangra való emelés tényét („in den Grad des Adels erhoben”) – megemlékezik a birtokos 1732 óta tartó hivatali pályafutásáról, továbbá rendelkezik az adományozott cím és a vele járó nemesi előnév használatáról és örökléséről. Emellett külön passzust szán az adományos által ezentúl használható nemesi címernek, amit a levél teljes oldalas, színes, kézzel festett kép és az azt követő, részletes heraldikai leírás formájában is tartalmaz.

Az utolsó előtti lapon Mária Terézia királynő autográf kézjegyével hitelesített adománylevelet Friedrich Wilhelm Graf von Haugwitz (1702–1765) főkancellár, az udvari kancellária vezetője, Johann Karl Graf Chotek (1704–1787) kancellár, Johann Christoph Freiherr von Bartenstein (1689–1767) diplomata, a külügyekért felelős Államkancellária államtitkára és további egy, ismeretlen nemesi személy látta el ellenjegyzésével. Az ellenjegyzéseket követő oldal alján további egy hivatalnok saját kezű bejegyzése látható.
Az okmány hiteléül továbbá azt függőpecséttel látták el, mely tölgyfa tokban található, aranyozott zsinórozással, vörös pecsétviaszba nyomott császári címerrel. A pecsét mérete: 13,5 cm.

Német nyelvű, kézzel írt, az első három oldalon fekete-fehér díszkeretezéssel, továbbá egyedi, kézzel készült iniciálékkal és könyvdíszekkel ékesített, a [11.] oldalon egy kézzel festett, színes, dúsan aranyozott, egész oldalas címerképpel illusztrált kiadvány. A dokumentum első oldalán tollal beírt számjelzések láthatók.
Korabeli bársonykötésben lévő példány, feliratozatlan, elszíneződött címfedéllel, könyvgerinccel és hátlappal, korabeli, színes, márványozott törökpapír előzéklapokkal, korabeli, fekete-sárga selyemszalag átkötőkkel, helyenként foltos belívekkel, a [9]-[10.] oldalakat tartalmazó lap szélén kisebb sérüléssel és a szöveges részt nem érintő, apróbb hiánnyal.

Mária Terézia, régiesen II. Mária (Bécs, 1717. május 13. – Bécs, 1780. november 29.) a Habsburg-házból származó német-római császári hercegnő, osztrák főhercegnő, magyar, cseh és német királyi hercegnő, 1740-től Ausztria uralkodó főhercegnője, magyar és cseh királynő, majd Lotaringiai Ferenccel kötött házassága révén 1745 és 1765 között német-római császárné. A Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodója, egyben a Habsburg–Lotaringiai-ház „ősanyja”.

Negyven évig tartó uralkodása apja, III. Károly 1740-ben bekövetkezett halálával kezdődött, aki az 1723-as Pragmatica sanctio elfogadásával akarta biztosítani leánya számára az öröklést. A nőági örökösödési rendet azonban többek között Poroszország, Bajorország és Franciaország is elutasította, előbbi 1740 végén még háborút is indított Szilézia meghódítására, amely az osztrák örökösödési háborúhoz vezetett. A hercegségek háborúját lezáró 1748-as aacheni békeszerződés után a Habsburg Birodalom megőrizte egységét, és a békés fejlődés korszakába lépett. Magyarország számára is jelentős hatással bírtak későbbi felvilágosult abszolutista rendeletei, többek között az 1754-ben hozott kettős vámrendszer, az 1777-es Ratio Educationis, a Nagyszombati Egyetem reformja és Budára helyezése, és Fiume Magyarországhoz való csatolása is.