Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 15. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Berlin, é. n., Paul Gordon (Bíró Miklós Nyomdai Műintézete, Bp.), [1] t. + 14 p. + 32 t., ill.
Márffy Ödön által dedikált és Pátzay Pál által aláírt példány. Első, számozott kiadás. Képzőművészek Új Társasága ("KUT") Monográfiái. No.: 1.
Márffy Ödön művészete.
A címlap hátoldalán a számozás alatt Márffy Ödön magyar festő és grafikus névre szóló dedikációja olvasható: "Kárpáti Aurélnek igaz barátsággal Márffy Ödön.", valamint Pátzay Pál tollal beírt aláírása látható.
A dedikáció címzettje, Kárpáti Aurél (Cegléd, 1884. december 5. – Budapest, 1963. február 7.) Kossuth-díjas magyar színházi és irodalmi kritikus, író, költő. Kezdetben fővárosi napilapok és hetilapok munkatársaként tevékenykedett (Magyar Szemlébe, Hazánk, Új Időkbe). Később Halasi Andorral együtt megindította és szerkesztette a Kritika című folyóiratot. Ezt követően az I. világháború folyamán kezdetben a Déli Hírlapnál, majd A Nap c. lapnál dolgozott. 1922-től a Pesti Napló munkatársa lett, de jelentek meg cikkei a Nyugatban is. Kritikusként jelentős szerepet töltött be a kor irodalmi és színházi életében.
"Ez a könyv Paul Gordon kiadásában (Berlin W. 50. Prager-Strasse 23.) német szöveggel és 500 példány magyar szöveggel jelent meg. - Készült Biró Miklós nyomdai műintézetében Budapesten (VII, Rózsa ucca 25)." Ez a 16. számú példány.
Harminckét fekete-fehér és egy kiadói selyempapírral védett színes reprodukcióval illusztrált, valamint Pátzay Pál bevezetésével és a képek részletes jegyzékével kiegészített kötet.
Könyvkötői félvászon kötésben lévő példány címfedélre kasírozott eredeti, feliratos, foltos, kiadói címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, néhol foltos belívekkel, néhány megerősített képtáblával, hiánytalan állapotban.
Ritka.
Márffy Ödön (Budapest, 1878. november 30. – Budapest, 1959. december 3.) festő és grafikus. 1902-ben a Székesfővárosi Tanács ösztöndíjával Párizsba utazott tanulni. Először a Julian Akadémián Jean-Paul Laurens növendéke lett, de még az év folyamán átiratkozott az állami képzőbe, az École des Beaux-Arts-ba Fernand Cormon osztályába, ahol négy esztendőt töltött. A kötelező stúdiumok elsajátításán túl legalább ennyire hasznos volt számára, hogy olyan festőnövendékekkel került kapcsolatba, akik már a modern irányzatokért lelkesedtek. Az ő révükön megismerkedett Cézanne, van Gogh és Pierre Bonnard festészetével, valamint az akkori legmodernebb festőkkel, Henri Matisse-szal és a fauves-okkal. 1906-ban szerepelt először a Salon d'Automne kiállításán. 1906 őszén hazatért és hamarosan kollektív kiállításokon mutatta be plein air törekvésekből kiinduló, élénk színvilágú műveit. Még ebben az évben elnyerte a kor legjelentősebb, négyezer koronával járó művészi elismerését, a Ferenc József Koronázási Jubileum-díjat. Sikereire felfigyelt Rippl-Rónai József és Kernstok Károly is. Rippl-Rónai támogatásával lett Márffy a MIÉNK művészcsoport alapító tagja, míg Kernstok nyergesújfalui birtokára invitálta festeni. Márffy a következő esztendőben dolgozott Kernstoknál, és egymással kölcsönhatásban fejlesztették ki fauve-os festészetüket.