Régikönyvek.hu

XXII. Online árverés

Titkári jelentés a Nemzeti t. és t. páholy 1916 évi müködéséről. Összeállította: Kertész Ferenc.
Budapest, 1917. (Fráter és Társa ny.) 30 + [2] p.
A címoldalon ismeretlen kéz által írt ajánlással: „A nemzetiségi kérdésre vonatkozással melegen ajánljuk a [páholyok] figyelmébe.” A szabadkőműves kiadvány kivételesen nem önünnepléssel és az emberbarátiság távlatos céljaival foglalkozik, hanem kimondottan aktuális problémákkal, a pánszlávizmus, a Monarchia, ezen belül Magyarország jövőjével, és ebben a kérdésben meglepő álláspontot képvisel: „A nemzetiségi kérdés általában: A faj, minden állam éltetője, az emberi egyedeknek vérségi és nyelvi öntudatos kapcsolata. Ez a történelem tanúsága szerint a társadalmi csoportosulások legszilárdabb alakulata, mely a faj fenntartását szolgálja. A vérségi kapcsolatban létrejött csoportosulás az állami szervezettel nyer betetőzést, és akkor létrejön a nemzet. Ha valamely állami szervezet több fajt foglal magában, ezek között természetszerűen megindul a küzdelem az államhatalomért. A faji törekvések súrlódásokat a történelem minden szakaszában hoztak létre, de ezek jelentőségre csak az újabb időkben tettek szert, midőn a nyelvegységre törekvő modern állami irányzat szembekerül a kisebb fajok ösztönével. A faji törekvések kétirányúak: az egyik a tömörítő, állami vagy nemzeti irányzat, másik a nemzetiségi törekvés, mely természeténél fogva partikuláris, végső kifejlődésében destruktív irányzat.”
Az államilag támogatott nyelvi-kulturális nemzetépítés szabadkőművesektől meglepően szokatlan akarása mellett a szabadkőművességen belüli frakcióharcra is felhívja a figyelmet a kiadvány: „Csak a legutóbbi időben keletkezett egy olyan politikai irányzat, mely az eddigi [nemzeti] felfogással mereven szembehelyezkedett. Ez az irány a faji széttagolódásra mutat rá, mint a fejlődés útjára. A magyar nemzeti politikát tendenciózusan állítja be, el akarja hitetni, hogy mi ugyanazon brutális eszközökkel élünk, mint Oroszország, sőt megkoczkáztatja, hogy a nemzetiségek nálunk véres elnyomásban szenvednek. A magyar nyelv terjesztésére, melynél a magyar politika nem ment messzebb, mint a gyakorlati szükségesség, rányomja a kényszerű asszimiláció bélyegét. A magyar nyelv tanulását céltalan szajkózásnak nevezi, mely az országnak nagy károkat okozott. Politikai programmja, hogy a nemzetiségi törekvések teljesítésével a történeti Magyarországot sarkaiból kiforgassa. A szabadkőművességet ez az irány közelről érinti, mert a Világ napilap, mely a köztudatban a szabadkőmívesség lapjaként szerepel, azonosítja magát ezzel az irányzattal.” Rendkívül érdekes dokumentum a Monarchia végnapjaiból.
Dömölki 947.
Fűzve, kiadói borítóban, a borító jobb felső sarkán kisebb hiány. Jó példány.