97. tétel
József Attila: Medvetánc (Kárpáti Aurél számára dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)
[Budapest], [1934], Révai (Révai-Nyomda, Budapest), 108 p. + [2] p.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. József Attila: Medvetánc
Kárpáti Aurélnak dedikált példány.
Az 1934 december legelején megjelent kötet jelen példányának szennycímlapjára a költő ezt írta kék tintaírással:
Kárpáti Aurélnak / barátsággal / Bp. 1934. dec. 12. / József Attila
A Medvetánc József Attila egyik legjelentősebb kötete, már csak azért is, mert benne a költő maga válogatta össze korábbi költői termésének javát, s így hozott létre egy, a saját munkásságát reprezentáló kötetet.
A válogatott gyűjtemény ötlete még előző évben született meg, maga a kötet azonban – főleg anyagi nehézségek miatt – csak egy évvel később, és az eredeti elképzeléstől megváltozott tartalommal és más címmel jelent meg.
Viszont a két időpont között, 1934. június elején jelent meg – éppen Kárpáti Aurél szerkesztésében – az Új magyar líra című antológia, amely az akkori fiatal költészetből szemlézett, és József Attila is helyet kapott benne. Mégpedig nem is akármilyen darabokkal: itt jelent meg az Óda és az Elégia, az életmű e két fontos darabja – amelyek természetesen bekerültek a fél évvel később kiadott reprezentatív gyűjteménybe is.
Kárpáti Aurél – mint a Nyugat első generációjának a fiatalabb nemzedékekre is figyelmet fordító kritikusa – természetesen már jóval korábban ismerte József Attilát és költészetét. Már a második kötetéről (Nem én kiáltok, Szeged, 1925) kritikát írt: „József Attila Nem én kiáltok című verskötete nyissa meg a sort, éppen a fiatalság jogán. Húszéves ember második könyve. Érdekes, tehetséges, új és régi ütemeket, formákat, érzéseket és gondolatokat egyaránt befogadó, benső harmónia megteremtésére törekvő költőre vall. A vezérverse, amelytől a kötetcímét kapta, csiszolt, tiszta, majdnem teljesen egyéni hangú. De azután megbomlik az egység s ezt a meglepően biztos technika, a jó mesterekre valló formai készség sem tudja feledtetni. A Nő a tükör előtt: Baudelaire-t juttatja eszembe, Asszonyvárás asszonyszobor mellett, Ezerfárosznyi végzet, A legutolsó harcos, Kiáltunk Istenhez, Milyen jó lenne nem ülni vissza s még egy sereg: Adyt, más néhány Babitsot, Juhászt, Kosztolányit, elkeverve, némi szerény, akadémikus expresszionizmussal, míg az Aki szegény, az a legszegényebb, pár társával együtt tiszta népdalelemeket olvaszt magába. De nem is a hatások sokasága a baj – hiszen József Attila még vigasztalóan ifjú ember –, hanem az egyéni kristallizáció folyamatának pihenése. A lázas nyugtalanságból, amelyben a sorok papírra vetődnek, a végén csak a konglomerátum születik. Igaz viszont, hogy így is sok komoly, figyelmet érdemlő csillám akad benne. Az utolsó prózai Allelujára azonban lenne egy szavam. Maga a világnézet még nem teszi a költőt, a művészt. Ennek milyensége pedig, esztétikai szempontból, irreleváns. Csak legyen, mint alap, fundamentum, hogy építeni lehessen rá.” (Kárpáti Aurél: Új költők. PN, 1925. márc. 15. 12.) Elég kemény szavak, de mint láttuk, később József Attila maga adta az akkor legfontosabbnak és legjellemzőbbnek tartott verseit Kárpáti Aurélnak közlésre. Még később pedig már a költő is igazat adott a kemény bírálatnak: első két verseskötetét „megtagadta”, és ezekből alig vett föl darabokat az évtizeddel később megjelent Medvetánc válogatásába.
A Medvetánc ugyanis egy erősen megrostált gyűjtemény volt, nagyobb részét József Attila korábbi köteteinek igencsak megváltogatott darabjai adták. Ahogy maga a költő írta ezekről a kötet 6. oldalán: „Ez a kötet 1922–1934 esztendőkben írt verseim válogatott gyűjteménye, elkallódott füzetekben javarészt már megjelentek. A régi szövegen itt-ott változtattam, kimondott gondolatuk és képzeletük így találóbb forma érzéseimhez. Az első versek kora ifjúságom kísérletei.” Mellettük azonban újabb versek kerültek bele.
*
József Attila és Kárpáti Aurél kapcsolata léte eddig is ismert volt a kutatók előtt, viszont ez a most felbukkant könyvpéldány az első közvetlen dokumentuma ennek. És mivel tudható, hogy a költő és a kritikus már egy évtizeddel korábban ismerte egymást, talán joggal lehet reménykedni abban, hogy fog még előkerülni kapcsolattörténeti dokumentum.
Könyvkötői félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, márványozott papírral borított címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, a kiadói feliratozott címfedél megőrzésével, hiánytalan, tiszta belívekkel. A kötetet a Révai-Nyomda nyomta, Budapesten.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.
"
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
