Régikönyvek.hu

XXII. Online árverés

Tóth Zoltán, I[nokai]
A román nemzettudat kialakulása a moldvai és havasaljai krónikairodalomban.
Budapest, 1942. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. 52 p.
„T[óth Zoltán] nagyon fontos tárgyat tűzött ki tanulmánya tárgyául. A románság, amely ma – ha hihetünk hivatalos szócsöveinek – lelkesen vallja magát egységes népnek s ezen az alapon egységes gazdasági és politikai életkereteket követel, a múltban hosszú évszázadokon keresztül idegen, egymástól különálló gazdasági és politikai közösségekben, széttördelten élt, s jóformán a legutóbbi időkig semmi jelét sem adta, hogy ezen az állapoton változtatni szeretne. Erdély s a vajdaságok, s mi több, a két vajdaság román népe közt is mély szakadékok húzódtak meg, s a románság nem tiltakozott ez ellen; amennyire a források látni engedik, rá sem ébredt, hogy ez így nincs rendjén. Hogy történt mégis, hogy a nemzeti ébredés korának hajnalán a románság, vagy legalább vezető rétegeinek jó része a népi egység gondolatától átitatottan szállhatott harcba a közös, dicső múlt jegyében hirdetett közös, jobb jövő érdekében? Bonyolult, sokágú fejlődés eredménye volt ez, összetevői közt olyan, látszólag távoleső tényezőket is felfedezhetünk, mint a protestáns térítések vagy a havaselvi vajdák fogarasi birtokvásárlásai. […] [A szerző] megkísérelte megállapítani, milyen módon jelentkezik a nemzeti eszme előfutára, a népi egység tudata a XVII–XVIII. századi vajdaságok szellemi elitjének gondolkozásában. Ez az elit nagyjából azokkal a lengyel vagy magyar iskolákat járt, közép-európai eszméken nevelt előkelő urakkal azonos, akik hazájukba visszakerülvén, az első nemzeti nyelvű krónikákat megírták; náluk látjuk az egységtudat első világos jeleit, noha hosszú ideig minden további következtetés, politikailag hasznosítható „nagyromán” eszme nélkül: ez csak későbbi korok találmánya.
A román népi egység felismerésének folyamata, jellemző módon […] külső forrásból indult el. Alapja a közép-európai humanizmus, amely meggyökeresítette a tant, hogy a románok – erdélyiek, moldvaiak, havaselviek egyaránt – a rómaiak ivadékai. Ez a tan a XVII–XVIII. századi moldvai történetírók: Gr. Ureche (–l647), Miron Costin (1633–1691) […] tolla nyomán a nyugatias műveltségű moldvai előkelők körében vált ismertté. […] Ureche még csak mellékesen veti oda művében, hogy „Rómából származunk”, Miron Costin viszont már egész munkásságának gerincébe a dicsőséges római eredet elméletét állítja. Forrása […] egy erdélyi humanista, a medgyesi Toppeltinus Lőrinc könyve: „Origines et occasus Transsylvanorum”. Ebből építette ki lelkes, de többnyire téves elgondolásait a románok – az egész román nép – eredetét illetőleg” – részlet Elekes István recenziójából (Századok, 1943, 654–655.)
A címoldalon régi tulajdonosi bejegyzés: „Vincze István. 1950. VII. 22.”
(Különlenyomat a Magyar Történettudományi Intézet 1942. évi Évkönyvéből.)
Poss.: Vincze István. [Vincze István (1922–1982) néprajztudós, 1955-től a Néprajzi Múzeum munkatársa, 1980-től osztályvezetője. Főként szőlészet- és borászattörténettel foglalkozott.]
Fűzve, kissé sérült kiadói borítóban. Jó példány.