Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
2. Grafikai online árverés

11,8x17,8 cm.
Fotó.
J.ho.: Lucien Hervé bélyegző, Joan Miró.
Lucien Hervé (1910 - 2007): 1910: Elkán László néven született augusztus 7-én Hódmezővásárhelyen, Nelly Ritscher és Elkán Lajos (bőrkereskedő és városi tanácsos) fia.
1918: Az Elkán család Budapestre költözik
1920: március 3. apja meghal. Zongoratanulmányainak kezdete.
1923: Zenei tanulmányai mellett a sport egyre nagyobb szerepet játszik életében. Birkózik és úszik. Összebarátkozik a munkásosztály fiataljaival, és elfordul anyja polgári életmódjától.
1928: Bécsbe megy, ahol beiratkozik az egyetemre, hogy közgazdasági tanulmányokat folytasson. Ugyanakkor a Képzőművészeti Akadémián rajztanfolyamokon vesz részt, és múzeumokat látogat.
1929: Nyáron csatlakozik testvéréhez Párizsban, és múzeumlátogatással tölti az idejét. Az év végén visszatér Budapestre.
1930: februárban visszatér Párizsba, ahol Lucienne Savinnal él. Aktívvá válik a francia-magyar szakszervezeti mozgalomban, közgazdaságtant tanul és a munkásegyetemre jár.
1932: Tervezők képviselőjeként, majd divattervezőként dolgozik olyan divatcégeknél, mint: Rochas , Lelong, Worth , Molineaux, Lanvin , Chanel .
1938: Megkapja a francia állampolgárságot. Júliusban kezd dolgozni Müller Miklós magyar fotóssal, és fotóriportokat készít a Marianne Magazine irodalmi kiadvány számára. Müller szeptemberben, a müncheni megállapodás aláírásakor elhagyja Franciaországot.
1939: Müller távozása után Elkán a Marianne Magazine fotóriportere lesz. Hadseregbe hívják, az Ötödik Gyalogsági Régióba, és hadsereg fotósává válik Jean de Lattre de Tassigny ezredes parancsnoksága alatt. Feleségül veszi Mado Ferrandot.
1940: június 4., elfogták a német erők a dunkerki csatában. Hadifogoly Hohensteinben, Kelet-Poroszországban. Fogságában kezd festeni. A francia ellenállás szóvivője a fogolytáborban.
1941: február 2., a Gestapo letartóztatta ellenállási tevékenységekért a táborban. Szökések szeptemberben. Eljut Vichy-be Franciaországba, az Union Electricnél dolgozik egy vízerőmű építésénél Fond de France-ban. Lucien Hervé Résistance nevet veszi fel. Fest és részt vesz a párizsi Salon d'Automne kiállításain.
1945: A Francia kereszt elnökének asszisztense, majd a szovjet hadifoglyokkal és deportáltakkal foglalkozó francia segélyszervezet főtitkára. Válás Mado Ferrandtól. Folytatja a festést.
1946: Februárban Georges Bidault, Franciaország ideiglenes kormányának elnöke, konzuli képviseletre küldte Budapestre. Három hónapig maradt.
1947: Alkalmanként belsőépítészként, színházi díszletek és filmplakátok tervezőjeként dolgozik. Folytatja a festést és a kiállítást, és folytatja írói és fotós munkáját olyan folyóiratok számára, mint a France Illustration , a Point de vue , a Regards , a Lilliput. Művészeti és kulturális témákról készít riportokat. Megismerkedik Molnár Judittal, aki később felesége lesz.
1949: Találkozik Marie-Alain Couturier domonkos atyával, a L'Art Sacré egyházi művészeti folyóirat főszerkesztőjével , aki bemutatja őt Henri Matisse-nak . Decemberben az Atya tanácsára, elmegy Marseillebe Le Corbusierhez fotózni, és egy nap alatt készített 650 fotót. Az építész arra kéri, hogy legyen a fotósa.
1950: Elkezd Le Corbusienek fotózni. November 3-án feleségül veszi Molnár Juditot.
1950-1955: Fényképez megállás nélkül Le Corbusiernek és sok más nemzetközi építész számára (Alvar Aalto , Marcel Breuer , Kenzo Tange , Richard Neutra , Oscar Niemeyer , Aulis Blomstedt), valamint számos francia építész számára.
1955: Le Corbusiert elkíséri Indiába. Fényképezi az épülő kormányzati épületeket, valamint a helytörténeti építészetet. Megbízták az UNESCO párizsi irodáinak fényképezésével, amelyet Marcel Breuer, Pier Luigi Nervi és Bernard Zehrfuss építészek terveztek. Három évig, a befejezésig követi az építési munkálatokat.
1957: május 2-án megszületett fia, Daniel Rodolf Hervé.
1961: második utazás Chandigarhba. Kihasználja a francia villamosipari és kohászati szövetséggel, az Architecture d'aujourd'hui magazinnal és az Éditions Gallimard kiadóval kötött szerződéseket, hogy körbeutazza a világot (Japánba, Kambodzsába, Srí Lankába, Törökországba, Görögországba, Krétába, Kaliforniába, Mexikóba látogat és ezeken kívül Peruba és Brazíliába is.
1962: A Közel-keleti Francia Régészeti Intézet igazgatója megbízta Szíria, Libanon és Irán régészeti lelőhelyeinek fényképezésével.
1963: Csatlakozik az 1958-ban alapított Carré Bleu építészeti folyóirat szerkesztőségéhez. Megindítja a Langage de l'architecture vándorkiállítást .
1965: Augusztus 27., Le Corbusier meghal.
1970: Belgiumba utazik, hogy Pierre Puttemans építésznél dolgozzon a belgiumi modern építészetről szóló könyv fényképein, gyakran fia kíséretében és segítésében. Az 1970-es évektől kezdve számos „diploma-vizsga” zsűriben dolgozik építésziskolákban (École Nationale des Beaux-Arts, École Camondo , Párizs).
1974-1984: Betegségének nehéz szakasza. Vándorkiállításainak köszönhetően folyamatosan jelen van a művészeti életben.
1997-1998: Ausztriába utazik, hogy együtt dolgozhasson Batár Attila építésszel. építészével a bécsi Mölkersteig városrész városrendezésével foglalkozó könyv fényképein.
2000. október 13-án meghalt fia, Daniel Rodolf Hervé fotóművész és videoművész.