Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
4. Grafikai Online árverés

2015.
15x10cm.
Papír, szitanyomat.
J.k.l.: Haász/2015.

Haász István (1946): 1968-ban az egri Tanárképző Főiskolán rajztanárként végzett. 1979-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1988 óta a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. 1990: Nemzetközi Festészeti Biennálé díja, Toruń (PL), 1991, 1996: The Pollock-Krasner Foundation ösztöndíja, New York, 1992: DAAD-ösztöndíj, Atelierhaus, Worpswedel (D), 1994: Villa Waldaberta, München város ösztöndíja, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, 2002: Munkácsy-díj. 1989-től a szentendrei régi Művésztelep tagja. A 70-es években grafikákat, metszeteket készített, kevés vonallal, geometrikus-mértani formákkal. Monokróm, geometrikus felületekből hozta létre konstruktív, konkrét festményeit, később a fal síkjából kiugró relieffestményeit. A 80-as években készült munkáinak címe változásról, időbeliségről, terekről, mozgásról, alakulásról beszélnek, miközben a szóban forgó festmények mindegyike egyenként, első látásra a címben feltüntetett kifejezésnek épp az ellenkezőjét mutatja: állandóságot, stabilitást, racionális síkokat, mozdulatlanságot. Ha viszont ~ munkáit sorozatoknak tekintjük és azokat egymáshoz viszonyítva szemléljük, valóban szekvenciák, ritmus, váltakozás és dinamika fedezhető fel bennük (pl.: a 80-as évek végén készült, ún. “rekeszképek” kombinált sorozatain: Változó tér, Változás, Alakulás címmel). 1991-től készíti az ún. objekt-sorozatait, amelyek egyszerre tekinthetők festményeknek, kollázsoknak, reliefeknek és objekteknek. Négyzetes, kubisztikus szerkezetű, festett alkotásai, reliefjei első látásra, centrális, szabályos formákra épülnek. A látszólagos szimmetria és szabályosság azonban az egymáson elforduló négyzetek vagy törésvonalak és rések mentén elcsúsztatott trapézok, háromszögek, diagonális egyenesek révén megbomlik. Ezzel együtt azonban igen precíz, kiszámított, de kifürkészhetetlen rendet feltételez (Feldafung-sorozat, 1994, Prae-post-sorozat, 1996, Objekt/Stanza-sorozat). Az utóbbi, reliefszerű, négyrészessé alakuló sorozata egyetlen négyzet alapú fali kompozícióból töredezik négy, ablaküveghez hasonló, összetett négy négyzetre, ezzel együtt a síkból a térbe nyíló-tagolódó, citromsárga falplasztikává. A Szentendrei Művésztelep hagyományába talán legkevésbé illeszkedő művész. Formai szempontból leginkább Barcsay Jenő és Korniss Dezső bizonyos munkáival rokoníthatók alkotásai. ~ minimalista-redukcionalista alkotásai nemcsak a tiszta geometria kétdimenziós leképezései (grafikák vagy festmények), hanem tiszta tárgyi minőségükben objektek, modellek, reliefek, plasztikák, térformák és installációk is egyben, amelyek nyelvi és vizuális-objektív értelemben vett, zenei, költői, matematikai vonatkozások objektivizált jelei, ikonjai. A nyugati absztrakt-geometrikus, konstruktivista művészek közül ~ művészete leginkább Mondriannal, Doesburggal, W. Dexellel, W. Streminskivel, vagy a svájci konkrét művészi mozgalmakkal rokonítható, valamint az amerikai “hard edge”, a “shaped canvas” és az ún. “colour-field painting” irányzatok, mozgalmak törekvéseivel is párhuzamba állítható. Felhasznált anyagai: falemez, léc, finn karton, három- vagy többszögletűre vágott, transzparens hatást keltő újságpapírdarabok. Színhasználata (főként a 90-es évek sorozatainál) általában a fehértől a narancsig terjed. A monokróm felületek lazúros, transzparens hatása jellemzi alkotásainak, műveinek részeit, felületeit. Munkáinak kompozíciós elemei, jellemzői az aszimmetria, az élek, a bevágások (rések), a sík felület és a tér közti átmenet, a ritmikus szerkezet, valamint a fény-árnyék hatások."
Forrás: Beke Zsófia (https://artportal.hu/lexikon-muvesz/haasz-istvan-592/)"