Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(5) Tavaszi aukció

Olaj, ónlemez, 26,5x37,5 cm
Jelezve jobbra lent: Gyarmathy 1950, hátoldalán: 50/25. Labdázók

Gyarmathy Tihamér életének fontosabb állomásait a Vágyódás című képnél részletesen taglaltuk. Hangsúlyoztuk az 1948-52 közötti kísérletező korszak fontosabb fázisait. A Labdázók 1950-ben készült. Gyarmathy ebben az időszakban készítette un. fotogramjait, melyek kísérletek voltak természeti tárgyak fény által való absztrahálására. "Fotogram nagyon érdekes téma volt nekem. Különböző fényáteresztő anyagokból csináltam olyan kis kompozíciókat, mint amivel akkor foglalkoztam. Ha ezeken körösztül engedtem a fényt, akkor be tudtam állítani egy fehér falon, nagy méretben. Ha odatettem egy fényérzékeny fotopapírt, akkor rá tudtam exponálni. Így keletkezett a fotogram. " (Fitz, 1995.)
Kisméretű festményeinél a komoly hangvételű, a kozmikus és elvont tartalmakkal bíró témák tovább folytatása mellett, az olaj-vászon technika helyett újabb anyagok, újabb felületi hatások irányában gondolkozott a festő: "A lazúrtechnika ad egy átözönlő fényérzetet az egész képen. Láttál ilyen fémre festett képeket. Ott például pregnánsan megmutatkozik, hogy egy más anyagon a fényjelenség egészen más értelműen jelentkezik, jelentkezik, egy metálos hatás, amit nem lehet vásznon megcsinálni ... polgári foglalkozásomnál fogva jártam Borsodnádason, ahol azt a hidegen hengerelt vaslemezt gyártották, és adtak neki egy ónmázat, majd konzervdoboznak használták. Rájöttem, hogyha zsírtalanítom, egy papírral erősen ledörzsölöm, és elkezdek rá dolgozni, akkor máris ott tartok, mint a lazúrtechnika legrafináltabb helyzetében. " (Fitz, 1995.)
A kísérletezés játékosságot, változatosságot eredményez. Ez jól érzékelhető a fémlemez alapú képein is, mint például a Dicsőséges (1950, Janus Pannonius Múzeum, Pécs), vagy a Jelek (1952, Körmendi-Csák gyűjtemény) című kompozíciókon. A Labdázók időtlen térben való megjelenítése a horizontális ecsetkezelésben, a zöld-sárga tónusok lazúros játékában, az alakok jelszerű ábrázolásában rejlik. Képünket figyelve egyszerre érezzük át a mozdulatok aktivitását és ennek az egyszerű játéknak gyermeki örömét. "Ez a gondolati tér s a benne zajló történések képezték Gyarmathy festészetének szinte kizárólagos témáját, melybe kisebb kitérőktől eltekintve 1946-47 óta dolgozott, egyre fokozódó koncentrációval." (Várkonyi, 1995.)

F.K.