Ráday Antikvárium és Galéria

Fair Partner ✔
30. árverés – Könyv

- - akadémiai képírótól. Tervezte és magyar ' s német nyelven magyarázta: Dr. Wenzel Gusztáv a' bécsi cs. k. Teréziai lovag akadémiában r. ny. profeszor. [Magyar-német nyelvű címlappal és szöveggel.]
(Bécs),[1842-44]. Ehrenreich Ádám (Blasius Höfel ny.- Steindruckerei Rauh János). [58] p., 14 t. (képek). 34 cm.
Kiadói, illusztrált félbőr kötésben. Harántfolio, a képeken látható állapotban.
A magyar történelem legfontosabb eseményeit rendkívül dekoratív, nagy méretű kőnyomatokon bemutató díszalbum.A Képek Magyarország történetéből grafikai ciklust, Geiger 17 kőrajzát füzetekben 1842 és 1844 között adta ki Bécsben Ehrenreich Ádám. A vezérek korától 1304-ig ívelő sorozatban Geiger kiválóan ötvözte a historizmus tárgyi hitelességét, elbeszélői vénáját az akadémizmus emelkedett, jelképalkotó formai hagyományaival. Ciklusa páratlan népszerűségnek örvendett és igen nagy hatása volt a 19. század második felének magyar történeti festészetére. A sorozatot első megjelenését követően az ekkor már több tízezres olvasóközönséggel bíró, enciklopédikus jellegű illusztrált folyóirat, aVasárnapi Ujság lapjain közölte Heckenast, amely négy év leforgása alatt, 1857 és 1860 között közölte Geiger valamennyi kőrajzának fametszetes másolatát. A képek egy részét Jókai Mór 1854-ben megjelent népszerű történelméből, a Magyar nemzet történetéből átemelt, átdolgozott szövegek kísérték. A népszerű magyar történeti összefoglaló 1860-as második kiadását Heckenast Geiger ekkor már széles körben ismert históriai képeivel illusztrálta. Jókai szövegének és Geiger képeinek összepárosítása rendkívül jó választásnak bizonyult, hiszen mindkét alkotót egyfajta historizáló részletrealizmussal párosuló romantikus eszményítés jellemzi. Regényes nemzeti történelmének sikerét jelzi, hogy A magyar nemzet története századunk elejéig öt kiadást ért meg, és valamennyit a Geiger-féle képek illusztrálták. Az eredeti díszalbum kiadására Heckenast csak ezt követően, a populáris kiadások sikerének tudatában vállalkozott, mikor 1862-ban majd 1870-ben újra közre bocsátotta az eredeti kőrajzokat.