61. tétel
Füst Milán: Advent (Dr Kaposy Ferencnek dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)
Budapest, 1923, Amicus Kiadás, 118 p. + [1] p., ill.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Advent. Írta: Füst Milán.
Füst Milán (Fürst, 1888–1967) Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjas magyar író, költő, drámaíró, esztéta egy éppen ekkoriban megjelent irodalmi lexikon címszava szerint „a modern szabad verselés első magyar képviselője. Utóbb mélyenjáró analízissel dolgozó pszichológiai regényeket írt (A nevetők, Aranytál, Advent). Érdekes naturalista drámája a Boldogtalanok.” (Az Est Hármaskönyve, 1923. Bp., 1922. 273–274.)
A Nyugat első nemzedékének tagjaként gyakorlatilag a modern magyar irodalom egyik megteremtője, Kosztolányi egyik legbensőbb barátja, Osvát Ernő híve, és a második világháborút is háborút túlélő alkotóként nemcsak generációk, de korszakok közti kapocs is: éppúgy ismerte az Ady előtti irodalmi éra irodalmi-művészeti szereplőit, mint az 1960-as 70-es években indultakat, akik közül többeket – az ELTE oktatójaként – tanított is.
Az Advent először folytatásokban jelent meg, a Nyugat közölte az 1922. január 1-jei számától kezdve, hat részben. Majd szeptemberben könyv alakban is piacra került, Derkovits Gyula rajzaival. (Corvina, 1922. szept. 29. 184.). A mű, amelyben „az üldöztetésnek és egy törvényszéki tárgyalásnak őrjítő izgalmát festi az író régi angol történelmi háttérrel” (uott.), rögtön négy változatban is az olvasók elé került: az alapváltozat kötve és fűzve is kapható volt, valamint volt ún. amateur kiadás, „merített papíron, az író és művész aláírásával, számozva”, és egy luxuskivitelű is: „különleges aranyozott papír, vászon és bőrkötésben”.
Jelen példány nem a bibliofil darabok közül való, ellenben dedikált. Füst ezt írta bele:
Dr Kaposy Ferencz főorvos Úrnak, / meleg köszönettel, / szíves emlékezésűl: / Füst Milán. / Bpest, 1930., jan. 17.
A címzett pedig amellett, hogy „alanyi jogon” is számon tartott személy, Füst Milánhoz hasonlóan szintén generációk közti kapocs, közvetlen családtagjai a 19. és 21. század közötti magyarországi kultúra formálói. Irodalmi családba született bele, és több ezer könyv között nőtt fel.
Kaposy Ferenc (1891–1973) belgyógyász, középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1914-ben kapott orvosdoktori diplomát. A világháborúban katonai szolgálatot teljesített, olasz, orosz és román harctereken. Több hadikitüntetést is kapott (pl. Ferenc József-rend lovagkeresztje, sebesülési érdemérem). Négy évig a Pázmány Péter Tudományegyetem élettani intézetében működött, Tangl Ferenc professzor mellett, majd 1918-ban Budapest város kötelékébe lépett, ahol 1920-ban a VIII. kerület kerületi orvosává választották. Számos általános közegészségügyi cikke jelent meg különböző szaklapok hasábjain és tagja volt több tudományos egyesületnek. A második világháború után is orvosként dolgozott.
Apja Kaposy József (1863–1922) katolikus áldozópap és hitoktató, író, lapszerkesztő, irodalomtörténész volt, aki, miközben középiskolában tanított, 1890–1906 között a Magyar Szemle című szépirodalmi hetilapot szerkesztette, ahol sok tehetséges fiatal író kezdte meg irodalmi pályáját, köztük a Nyugat első generációjának több tagja is. „Vagy hatezer kötetes könyvtára volt, főleg itáliai írók könyveiből. Dantéval, Boccaccióval és Petrarcával töltötte az egész életét. Ő büszkélkedhetett a legnagyobb Dante-gyűjteménnyel, és ez az információ Babits Mihályt sem kerülte el. Amikor Babits elkezdte fordítani a Divina Commediát, segítséget kért tőle munkájához, végül köszönetet mondott neki a kötet elő- és utószavában. A kapcsolatuk elmélyült, családivá alakult, így esett, hogy Babits Mihály lett Kaposy Miklós bérmakeresztapja. (Debreczeni Rita: Beveszek egyet, hogy ne veszekedjek. Népszabadság, 201. szept. 23. Melléklet 4.) Édesanyja bilkei Papp Anna, a munkácsi görög katolikus püspök leánya volt.
A doktor öccse dr. Kaposy Miklós (1894–1958) korábban népjóléti és munkaügyi miniszteri segédtitkár, később honvédelmi miniszteri tanácsos, felszentelt tábori lelkész – akit a második világháború után családjával együtt kitelepítettek. Az ő fia volt Kaposy Miklós (1933–2022) író, humorista, a Magyar Rádió Karinthy Színpadának alapítója, és akinek Babits volt a bérmakeresztapja.
A dedikáció címzettje azonban közvetlenül is kapcsolatban volt az irodalommal, mégpedig orvosi minőségében. Az 1920-as évektől ő volt Babits kezelőorvosa, aki ezért is – és a családi barátság okán is – szinte mindennapos vendég volt a Babits-házban. Ő volt a kezelőorvosa Ambrus Zoltánnak is (Az Est, 1932. márc. 1.), és ahogy a most előkerült dedikáció mutatja, Füst Milánnak is.
A könyv 1922-ben jelent meg, azonban a benne található dedikáció 1930-as. Ez nem egyedi jelenség Füstnél: korábbi kiadású könyveinek példányit évekkel-évtizedekkel később is dedikálta egy-egy új ismeretség miatt. Itt 1930-ban lett ennek apropója, amikor is Füst vélhetően valami orvosi segítséget kapott a címzettől – ezt köszönte meg a dedikált példánnyal.
Kiadói varrott keménykötésben lévő példány, feliratozott illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, üres hátlappal, hiánytalan állapotban, Derkovits Gyula rajzaival illusztrálva.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.
"
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
