Virág Judit Galéria

(9) XIX.-XX.sz.Magyar fest., Zsolnay K.,Kortárs fest.

Olaj, karton, 48x50,5 cm
Jelezve balra lent: Ferenczy Károly
Hátoldalán: Ferenczy Károly
VÉDETT

Proveniencia:
-Selinkó Géza gyűjteményéből

Reprodukáva:
-Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest,1963 és 1979. 51. kép


A kép

Ferenczy Károly Lovak című képe két változatban ismert. Mindkettő 1899-ben készült és az 1896-os Lovak a vízben témájának újabb feldolgozásai. Genthon István 116. és 117. számmal vette fel a Lovak-at a Ferenczy műveit felsoroló festménykatalógusba (1979-es kiadás). A kettő közti különbséget a kidolgozottság mértékében látja: csakugyan, a 117. képen látható ló mozgása valamivel élénkebb. Genthon azonban figyelmeztet rá, hogy a 116. számú kép - elemzésünk tárgya - nem vázlatos, és a látszólagos vázlatosságot szándékos festői eljárásként értelmezi.

A kép tárgya

Az 1899 nyara már a negyedik nyár volt a nagybányai festőkolónia történetében. Ferenczy Károly, aki az előző években egy-egy nagyméretű biblikus kompozíciót festett, ebben az esztendőben inkább művészi kifejező eszközeinek megújításával foglalkozott. Ekkor jelennek meg festészetében azok az erőteljes, expresszív színfoltok, amelyek a „második nagybányai korszak” közismert képeit jellemzik (Márciusi est, Festőnő). Arcképeket és tájba helyezett plein-air életképeket festett, kevés szereplővel, leginkább a környék erdőmunkásainak életéből vett témával. Genthon, aki példaként éppen a Lovak két változatát említi, az alábbiakkal jellemezte Ferenczy festészetének ezt a momentumát: „Ferenczy Nagybányán egy újfajta életképtípust kreált, melynek szavakba foglalható mondanivalója nem sok, annál több benne a helyi levegő és zamat.”

A táji háttér kiterjesztése által megvalósuló „nagybányaiság"

A jelen kép esetében ennél fontosabb a festői eszközök láthatóvá tételének kérdése. A festők sokáig arra törekedtek, hogy minél jobban elfedjék, elrejtsék egy kép festőtechnikai elemeit és ezáltal alkalmasabbá tegyék a képteret a néző befogadására. A 19. század folyamán azonban elkezdődik a festészetben (is) a formai eszközök elszakadása a téma közvetlen ábrázolásától. A kép egyre inkább esztétikai egységként funkcionál, a festő kifejezetten felhívja a figyelmet arra, hogy az ábrázolt téma ellenére, amit a néző lát, az elsősorban vászon és festék. Ennek a folyamatnak két különböző pillanatát észlelhetjük a Lovak két változatán. Az itt szereplő mű ilyen értelemben modernebb, a festői eljárást jobban megmutató darab, mint a lovakat és a lovászfiút a tájba integráló másik példány a MNG. gyűjteményében.

Ferenczy Károly és a lovak - a kép témája

Ferenczy Gavosdián, gazdász korában rajzolt először lovakat, bár ekkoriban még a hippológiai érdeklődés vezethette. Első művészi lóábrázolásként az 1889-es Irgalmas szamaritánust ismerjük, majd a már említett 1896-os képeket. 1898-ban a téma különböző változataival találkozhatunk a Háromkirályokat előkészítő vázlatokon és magán a képen. Emlékezetes, hogy az ott látható „zöld lovak” miatt gúnyolta legélesebben a korabeli kritika. Az 1899-es évből a legszebb ilyen témájú kép az Esthangulat lovakkal, majd több esztendő szünet és festői nyelvének teljes megújulása után, 1905-től fest újra lovakat, leginkább lovagló gyermekeit ábrázoló kompozíciókban. A ló valaménnyi esetben a természetközelségre utalt.

o.u.