Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(5) Tavaszi aukció

Olaj, vászon, 92x73 cm
Jelezve balra lent: Farkasházy

Az intim téma ellenére a nyugalomnak nyoma sincs Farkasházy Miklós festményén. A jellegzetes, 1930 körül készült mű az elsősorban nemzetközi hírnévnek örvendő festő azon képeinek sorába tartozik, melyeket a pointillizmussal párosuló kontúrozás jellemez (Kerítések, Két hölgy). A Fürděs után című képet a budapesti közönség, minden bizonnyal festőként való hazai bemutatkozása alkalmából, 1933 -ban a Fränkel Szalonban nyitott kiállításán tekinthette meg először. Farkasházy festői hírnevét az 1931-es, a párizsi Galerie des Quartre Chemins-ben rendezett tárlata alapozta meg, melyet két évi ott tartózkodás követett. A korábban Európa nagyvárosaiban (Frankfurt, Köln, Milánó) kiállító művész gazdag anyagáról az Est című lap elismerően írta: "A grafikus Farkasházy mindinkább festővé lesz, de festményeiben is megőrzi lényének változhatatlan adottságát: az ornamentális látást. Farkasházy ornamentalizmusa azonban nem játék, hanem mint Rippl-Rónaié: spontán adottság, művészi világnézet és temperamentum kérdése."
Az örök kísérletező Farkasházy, aki úgyszólván minden egyes kiállításán valamilyen meglepetéssel szolgált, az Iparrajziskolában Vesztróczy Manó növendéke volt. Határozott vonalvezetése, aminek ösztönösen is mestere volt, pályája kezdetén a grafika irányába terelte. 1919-től a müncheni Akadémián alkalmazott grafikát tanult, reklám plakátokat, könyv illusztrációkat és trükkfilmeket rajzolt. A vonal az életműnek később is egyik kulcseleme maradt, legyen az szén vagy tusrajz, pasztell, akvarell, tempera vagy olajfestmény, linómetszet, hímzett párna vagy üvegablak terv, vagy 1935 után szobrász feleségével (Donner Mária Gertrúd) közösen készített "színes vonalreliefek" ("FADOFIT-ok"). A dinamikus alkotókedv, mely különböző technikák megismerésére sarkallta Farkasházyt, stílusukban is sokféle műveket eredményezett. Festményein az impresszionizmus, az absztrakt festészet, a szecesszió és az expresszionizmus formajegyei keverednek. (A modell, Olvasó férfi, Egy kis terefere óbudán)
E szintetizáló, ugyanakkor egyszerűsítésre törekvő, dekoratív festésmód jellemzi a jelen festményt is, melyet a kortársak intarziás faragványhoz vagy üvegablakhoz hasonlítottak. Egyesek Rippl-Rónai kukoricás képeit emlegették, Farkasházy azonban tagadta az azokhoz való hasonlóságot és a seurat-i pontokból építkező technikáját "rétegelt festésnek" nevezte. A rózsaszínekés barnás-szürkék árnyalataival játszó képen a finoman sugárzó színes folt együtteseket a csupasz bőr, a hússzínű fotel és a gyöngyház fényű drapéria harmonikus színei egészítik ki, míg a hölgy hajára az itt-ott feltűnő sárgás, narancsos foltok rímelnek.
A tömör és egyszerre nagyvonalú mű leegyszerűsítései ellenére is festői: a részleteket csak sejtető háttértől meglepő plasztikussággal válik el a női test. A színek és a kompozíció egységének köszönhetően, mégis eggyé válik a környezetével. Az érzékiség és a dekorativitás hűvössége így kapcsolódik össze ezen a jellegzetes Farkasházy festményen.

T. K.