Szőnyi Antiquariat

Fair Partner ✔
49. árverés

(A/4-es lapon, a keletkezés dátuma valószínűleg 2002.)
Dr. Csiszár Gábor tanár, Faludy kutató segített a mű irodalmi értékelésében: „Szemmel láthatólag egy vers fogalmazványa, ami azonban soha nem készült el: nem találtam ezt feldolgozó versét vagy prózáját. Ugyanakkor beleillik az oeuvre-be: a művészet hanyatlása, a modern építészet ostorozása kedves témája volt kb. 1970-től.
Az írás elég ronda, szétesett, ez volt az egyik ok, amit át akartam gondolni. Utolsó éveire Faludy majdnem megvakult, ugyanakkor hasonló romlást jelenthetne, ha valaki utánozni próbálta volna a kézírást. Keresgéltem a nálam lévő kézirat-fényképek között, s kiderült, hogy már a kilencvenes évek elején akár ennél sokkal csúnyábban írt, gyakran hibásan (pl. elmaradó ékezetekkel) javítgatta a versei kéziratait. (Vagyis magának rondábban írt, mint mikor leveleket, dedikációkat írt.)
Faludy aprólékosan dolgozott sok versén: hasonlóan leírta, gyakran előbb még csonka sorokkal, majd mikor teljessé vált, azt legépelték, majd a gépiratra firkált, átírt, újra legépelték, az új verziókat gyakran takarékosságból ugyanarra a lapra ragasztották, így akár három-négy különböző szövegváltozat is volt egymáson.
Ez szemmel láthatólag első fogalmazvány, a vers kezdeménye, még az sem egyértelmű, hogy szonett lett volna belőle, vagy a 2002-től jellemző négysoros strófák. Az is Faludyra jellemző, hogy a lap aljára (másutt még margójára is írogatott felhasználható kifejezéseket, alternatívákat. Az emlegetett János szinte biztosan Bodnár János, kiadója és jóbarátja. A Rajk László által tervezett Lehel-csarnok 2002-ben készült el. A Parthenónt gyakran emlegette, s bár első pillanatra ennek alakját furcsálltam még, de utánakerestem, s változatos formákban írta le Faludy…”