Múzeum Antikvárium

33. árverés

Pozsonbann, 1787. Loewe A.. [14]+236 p.
A kötet elején Révai Miklós verse (Szalai gróf Barkótzi Ferentz' esztergami érsek és Magyar ország primása' hamvainak) az érsek címerének metszetvignettájával.
Hozzákötve:
[BARCSAY Ábrahám – ORCZY Lőrinc]: Két nagyságos elmének költeményes szüleményei. A’ költeményes gyűjtemény’ öregbedésére a’ nagyságos szerzőknek egyező akaratjokból közre botsátotta Révai Miklós.
Pozsonbann, 1789. Loewe A. [16]+245 p. Első kiad.
A kötet első versét – amely gróf Károlyi József és gróf Waldstein Erzsébet esküvőjére készült – Révai Miklós írta.
A legszálasabb testőr, „a legszebb kék szemmel s szöghajjal” megáldott „elegáns poéta”, Barcsay Ábrahám, az igazi nagyúr, vadászó, udvarló, versíró, Lipót királyt egyik levelében „vén szakácsnak” nevező és ezért börtönbüntetést is szenvedő báró „egyetlen szórakozását a barátaival való levelezésben találta”. Leginkább az agg „örsi nyirettyűs”-sel, a „kis kopasz ember”-rel, Orczy Lőrinc báróval való levelezésében, akiről Bessenyei György a következőket jegyezte fel éppen Barcsayhoz írott egyik levelében: „Meddig kell még barátom, gén. B. Orczy után lopakodnunk, hogy elrejtett munkáit kezéből kilophassuk s nyomtatás alá adhassuk?”/Simor András.
„Az egész XVIII. század Orczyig úgyszólván meddő volt költői termelésben. Nagy hallgatás ez, melyet ő megszakít. Ha kiadja verseit írásuk idejében, ma nemzeti irodalmunk újjászületését nem Bessenyeitől, hanem Orczytól számítanók. Ámbár így sem tagadható a nagy befolyás, melyet társas úton, s kéziratban lévő munkái által is gyakorolt az ifjabb nemzedékre...” – írja róla Arany János a Koszorú-ban 1886-ban.
Címlapján régi, tintával írt jelzet.
Korabeli, öt bordára fűzött, dúsan aranyozott egészbőr kötésben, körül festett élmetszéssel.