Központi Antikvárium

169. Könyvárverés

1869. augusztus 10. Torino

Dunyov István egykori honvédtiszt, az olasz hadsereg nyugalmazott ezredesének kézzel írt levele ismeretlen címzetthez, feltehetőleg Mednyánszky Sándorhoz (1816–1875), aki éppen 1869-ben tért vissza Magyarországra londoni, majd torinói emigráció után.

A levél eleje és az utóirat vége ugyan hiányzik, de így is az emigrációs törekvések értékes dokumentuma. Dunyov beszámol az olasz törekvésekről egy „Olasz Lloyd” hajózási társaság felállításáról, amely az Osztrák Lloyd konkurenciája lehetne és amelybe egy al-dunai útvonal révén a magyarok is bekapcsolódhatnának: „soha sem volt olyan jó alkalma Magyar honnak mint most, kereskedelmének hatályos lendületet szerezni: csak akarat kell, és a Magyar Lloyd mindjárt életbe léphetne” – írja, mivel „nem mozoghatunk [ti. a magyarok] addig, míg az Osztrák a nyakunkon van”, ugyanakkor „oly kérdés ez, mely Hazánkat rövid évek alatt tetemes gazdagságra segítheti”.

Dunyov megküldi a Vincenzo Carbonelli olasz politikusnak írott levele szövegét is, amelyben szintén a Lloyd Italianóról esik szó és kiderül, hogy az olasz törekvéseket Kossuth is figyelemmel kísérte és érdeklődött irántuk. Dunyov sürgeti is, hogy Carbonelli találkozzék „a mi tisztelt Kossuthunkkal” Torinóban („sarebbe molto propizio se vorrete fare una gita a Torino per abboccarvi col nostro venerando Kossuth”). A Carbonellinek írt levél óta, írja Mednyánszkynak, „felébredtek a Gennaiak [Genovaiak] és most már alakuló félben(!) van az Olasz Lloyd".

Dunyov optimizmusa utólag korainak bizonyult. Fiume ugyan épp ezekben az években nyerte el különállását („corpus separatum”), 1871–1872 során ugyanakkor a konkurensnek tekintett Osztrák Lloyd átszerveződött Osztrák-Magyar Lloyd néven, kihúzva ezzel a talajt az olasz és az emigrációs magyar törekvések lába alól. A Lloyd Italianót végül csak 1904-ben alapította meg a vállalkozó Erasmo Piaggio.

Papír, négy és fél beírt oldal.