Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
51. Online árverés

Dionysius Carthusianus
Super omnes S. Dionysii Areopagitae libros commentaria, studiosis omnibus hactenus multum desiderata, sed nunc primum utilitati publicae donata. Praeter haec adest hic quadruplex operum sanctissimi martyris è graeco in latinum translatio... (Ignatius Antiochenus: Epistolae quindecim ad sanctum Iohannem apostolum & evangelistam).
[Köln] Coloniae, 1536. impensis Petri Quentel. [12] levél + CCCCXIX [helyesen 421] levél + 1 levél (420[=422]) + 53 + [1] levél. Folio.
Dionüsziosz Areopagitész (Pszeudo-Dionüsziosz) a Kr. u. 5. században élő, görög nyelven író ismeretlen teológus és filozófus összes művének Karthauzi Szent Dénes (Dionysius Carthusianus, 1402 vagy 1403– 1471) németalföldi karthauzi szerzetes, egyházi író kommentárjaival ellátott első teljes kiadása. A szerző kilétét a mai napig homály fedi, a szakirodalom három lehetséges személyt említ: 1. Az athéni Areopagoszi Dénes, akit Szent Pál térített meg az I. században, 2. Párizs III. századi püspöke, aki 250-ben mártírhalált halt, 3. Pszeudo-Dionüszosz V. századi író, aki feltehetőleg azonos a grúz Ibériai Péterrel.
Kötetünk tartalmazza Dionüsziosz Areopagitész „A mennyei hierarchiáról”, „Az egyházi hierarchiáról”, „Az isteni nevekről” és a „Misztikus teológia” című művének kommentárokkal ellátott latin kiadását. A könyv végén Antiochiai Szent Ignác (35 körül – 107) apostoli atya 15 levelének szintén kommentárokkal kísért szövege található.
A címlap szövege rendkívül dekoratív, díszes fametszetű keretben, a második levélen (ajánlás) Erard de la Marck, Liège herceg-püspökének nagy méretű, fametszetű címere. A kötet tartalmaz még 63 nagy- és 265 kisméretű, sokszor illusztrált, fametszetű iniciálét (díszes kezdőbetűt) is. A metszeteket Anton Woensam (1493/1496 körül – 1541 körül) német festő és fametsző készítette. Példányunk néhány levelének belső margója enyhén foltos, két levélen (a4, AA6) kisebb szakadás, két ív leveleinek (VVV, XXX) felső margóin apró sérülés.
Dionüsziosz Areopagitész művei misztikusak és erős neoplatonista hatást mutatnak. Használja Plótinosz jól ismert analógiáját a szobrászról, aki levési azt, ami fölösleges a szobron. Úgy tűnik, ismerte Proklosz műveit – ami azt jelenti, írásai nem keletkezhettek az 5. század előtt –, valamint Alexandriai Szent Kelemen, a kappadókiai atyák, Órigenész és mások írásait. Nagy különbség van a neoplatonizmus és a keleti ortodox kereszténység közt abban, hogy az egyik szerint egyéni vonásait levetve minden visszatér a forráshoz, a másik végtelen isteni státust nyújt az egyénnek. A Pszeudo-Dionüszosz írásaiban fellelhető liturgikus utalások szintén a 4. század utánra datálják műveit. Úgy tűnik, ahhoz a csoporthoz tartozott, ami megkísérelte összeegyeztetni a monofizitizmust és az ortodox tanításokat. Írásai először az 5. században tűntek fel, és a monofiziták használták érveik alátámasztására, de más egyházi teológusok is gyorsan elfogadták őket. A dionüszoszi életművet és misztikus tanításait gyorsan elfogadták egész Keleten, a khalkédóni zsinat eredményeivel egyetértők és az azt ellenzők is. (Forrás: Wikipédia).
Prov.: Christophorus Baro á Wolckhenstain & Rodenegg, MDXCVII. (címeres fametszetű ex libris), John Roland Abbey, Bibliotheca Lindesiana (Lord David Lindsay Crawford (1871–1940) gyűjteménye, Sotheby’s aukció 1947. május 5, 206. tétel).
BNHCat 0. VD 16, D 1849. VD16, I 62. IA 154.070. Adams D 620. Merlo, Woensam 412, 461, 524.
Díszes, vaknyomásos, öt bordára fűzött, XVI. század végi, fatáblás disznóbőr kötésben, festett lapszélekkel, gerincén feliratozott címkével. A záró bőrpántok hiányoznak, a gerinc alsó és felső élénél apró későbbi javítások. Az első kötéstáblán Christoph von Wolkenstein-Rodenegg vaknyomásos, címeres szupralibrosza, felette „C. F. Z. W. V. R” felirat, alatta M.D.XCIX. évszám. Dekoratív, szép példány, rendkívül ritka, gyönyörű nyomtatvány.