Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
4. Grafikai Online árverés

52x34cm.
Papír, Szitanyomat.
J.j.l.: Deim Pál 1989 j.k.l.: E.A. 70/100.

Deim Pál (1932 - 2016) Deim Pál a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar festőművész, kiváló művész. Az 1960-as években induló magyar neoavantgárd egyik kiemelkedő alakja volt. Művészete a Szentendrei Iskola és az Európai Iskola konstruktív-szürrealista hagyományaiból indul ki, amelyet Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Vajda Lajos képviselt. 1952-1958 között a Honvéd Képzőművész Szakkörbe járt, ahol tanárai Szalatnay József és Koren István voltak. 1958-1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakos hallgatója volt, ahol tanárai az akadémikus tájképfestészet és a szocialista realizmus képviselői, Pap Gyula és Ék Sándor voltak. Formatív tapasztalatait azonban a progresszív szemléletű diáktársaival kialakult kapcsolata határozta meg – többek között Altorjai Sándorral, Bak Imrével, Baranyai Andrással, Galambos Tamással, Grúber Bélával, Molnár Sándorral és Nádler Istvánnal volt közeli viszonyban. Mestereinek Barcsay Jenőt, Gadányi Jenőt és Vajda Lajost vallotta. 1963-1968 a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja volt. A főiskola szocialista realizmus esztétikai elveit megkérdőjelezve néhány diáktársával együtt önképző tevékenységet folytattak Molnár Sándor műtermében, majd lakásán. A csoporthoz, amelyre ma Zuglói kör (1958-1968) néven hivatkozik a művészettörténet, többek között Bak Imre, Deim Pál, Molnár Sándor és Nádler István tartozott. A kísérletező fiatal művészek tevékenységének jelentősége egyrészt abban állt, hogy felvették a kapcsolatot az elhallgatott absztrakt művészet hazai képviselőivel, az Európai Iskola művészeivel: Kassák Lajossal, Korniss Dezsővel és Gyarmathy Tihamérral. Másrészt, a főiskolai oktatásból hiányzó nemzetközi avantgárd művészet, a francia lírai absztrakció, az Art Informel megismerését elősegítő anyagokat gyűjtöttek, fordítottak le, beszéltek meg és terjesztettek. Tevékenységüket nem nézte jó szemmel a korabeli kultúrpolitika, és kiállításaikat bezáratta a főiskola vezetősége vagy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, illetve előfordult, hogy koncepciózusan kizsűrizték műveiket (Stúdió ’67, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1967). Ugyanakkor az aczéli kultúrpolitika képlékenységét mutatja, hogy esetenként bemutatkozhattak csoportos kiállításokon (Stúdió ’66, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1966, Deim Pál, Kósza-Sipos László és Nádler István kiállítása, Szentendrei Művelődési Ház, 1966). Egyéni kiállításaira a rendszerváltást megelőzően a Ferenczy Múzeumban (1969), a Műcsarnokban (1974), a Magyar Nemzeti Galéria Műhely Galériájában (Az én holográfom, 1979), az Újpest Galériában (1986), valamint az akkoriban aktív vidéki képzőművészeti központokban (Debrecen, Dunaújváros, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Veszprém) került sor. A hetvenes évek közepétől műgyűjtők is keresték munkáit, elsősorban Kolozsváry Ernő, Pogány Zsolt, Vasilescu János és Vass László. A rendszerváltás után az Ernst Múzeum és a MűvészetMalom több életműkiállítást rendezett műveiből (1992, 2006, illetve 2002, 2012). A Magyar Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választotta 1990-ben, valamint a legmagasabb állami kitüntetésekben részesült: 1993-ban Kossuth-díjjal, 2014-ben a Nemzet Művésze elismeréssel (2014) tüntették ki.
Forrás: Deim Pál – Wikipédia (wikipedia.org)