Múzeum Antikvárium

37. árverés

Pesten, „1831. Apríl. 30”. Landerer. 58 p.
A szerző Guzmics Izidornál és barátainál 1831 tavaszán tett látogatását írja le művében, amely híres útirajzainak egyik legszebb darabja. Ez volt életében megjelent utolsó írása, lévén, hogy augusztus 23-án elhunyt. A könyvet az akkor 18 éves ifjúnak, báró Eötvös Józsefnek ajánlja „iskolaéveinek utolsójában” a következő szavakkal: „Nevekedjél, kefves ifju, ’s légys a’ kit várunk. És ha majd felhágsz a’ hová érdemeid ragadozni fognak, emlékezzél barátodra. De emlékezzél, hogy csak a’ tiszta ragyog.”
Eötvös „tiszteleg a Pestre érkező Kazinczy Ferenc előtt. (A széphalmi vezérnek jól esik a főrangú ifjú hódolata, szép jövőt jósol tehetségének, leveleket váltanak egymással. Eötvös, mint egyetemi pályáját befejező joghallgató, 1830-ban többek között a következőket írja agg mesterének: «Tekintetes Uram! Közelget az idő, melyen mindenki szíve érzelmeit az előtt, kihez vonzanak, szabadon kitárja, legyen hát szabad nékem is mély tiszteletemet, melyet Kazinczy Úr iránt már régen érzek, s hódolatomat, mellyel mint magyar tartozom, nyilván kimondanom. Mennyit köszönhet hazám a Tekintetes Urnak, én és minden igaz magyar mélyen érzi… Emlékezzék meg Kazinczy Úr rólam, ki vágyódó szemmel tekintek hazám tündöklő csillagira s bátran repülők feléjük, ha szárnyaim csak viaszok s a forró nap sugáraitól olvadnak is, már-már merülvén a feledékenység tengerébe, azt gondolom, hazámért halok s vígan merülök el. Alázatos szolgája B. Eötvös József.»”/Pintér J.: Magy. irodalomtört.
20. sz-i, vaknyomással díszített és feliratozott félbőr kötésben.