Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 17. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

 Szerző által dedikált, számozott példány. Első kiadás. Csinszka versei.  Írta: Boncza Berta (Csinszka)

Kárpáti Aurélnak dedikált, számozott példány, a szerző autográf levelével.

Csinszka, azaz polgári nevén Boncza Berta (1894–1934) leginkább Ady Endre feleségeként ismert a magyar irodalomtörténetben, pedig költő és emlékiratíró is volt.

Ady Endre 1919-es halála után nem sokkal, 1920-ban hozzáment Márffy Ödön festőművészhez, majd bő egy évtizeddel később, már élete vége felé, 1931-ben jelentette meg egyetlen verseskötetét, a Csinszka verseit. A könyv megjelenési körülményeiről a kolofón ad hírt:

„Ez a könyv Csinszka verseiből készült 1931. karácsonyára, az Általános Nyomda Könyv- és Lapkiadó R.-T. üzemében, famentes, merített papíron. A versekhez előszót Vészi József írt.

Ebből a kiadásból Csinszka aláírásával és Márffy Ödön rajzmellékletével 350 számozott példány készült.

E példány száma 19”

A kötetet kézzel számozott, és Csinszka Márffy rajza alatt aláírásával látta el.

A bibliofil kiállítású kötet azonban mindezek mellett dedikált is. Az ajánlás szövege így szól:

 
Aurélnak - /// Hálásan, nagy szeretettel / kér, hogy törödj a jövőben / is azzal amit csinál – / Csinszka / 1931. dec. 11.

A dedikáció címzettje a mostanában felbukkant több dedikált könyv egykori tulajdonosa, Kárpáti Aurél (1884–1963) író, kritikus, aki a Nyugatnak megindulása óta volt munkatársa – így Csinszkának is évtizedek óta ismerőse.

A versgyűjteményt Csinszka nem személyesen adta át a címzettnek – postán küldte. Erről a könyvhöz tartozó kétoldalas, ceruzával írt autográf levél tanúskodik. Ennek betűhív olvasata ez:

Kedves Aurél -

nem tudtam eddig Hozzád jutni a könyvemmel, de hogy lásd, hogyan vagyok rendes. 100 – rég tul vagyok számokban de neked megőriztem ezt a kis számot. Könyv mindenütt tetszik, szeretik. – Pénzecskéket nehéz összeszedni.

Zavar ne essék. Küldöm a Te példányod mellett, a Földiét, egy üres könyvet, amit kértél, és egyet a Magyarország ismeretlen kritikusa számára, h. írjon róla.

Szóval ezért van 4 könyv.

Ölel, viszont látasig –

Erzsikét, Mikit ölelem

Csinszka

Még két példányt teszek a csomagba, egyik a Misué – másik a Szomory Emilé – Szomory Emilé a zöld.

            A levél önmagáért beszél – benne a költő a kritikushoz szól, verseit küldi, de több példányt, s ezek célba juttatására kéri a címzettet.

A további példányok későbbi gazdái lettek: Földi, azaz Földi Mihály (1894–1943): író, újságíró, a Pesti Napló ekkori szerkesztője, a Magyarország c. napilap „ismeretlen kritikusát” nem sikerült azonosítani, mert a lapban nem találtunk bírálatot a könyvről, Misu, azaz Mihályfi Ernő (1898–1972): hírlapíró, szerkesztő (később politikus), akinek baráti körben általánosan használt beceneve volt ez, és Szomory Emil (1874–1944): író, újságíró, Szomory Dezső testvére.

Kárpáti Aurél lelkiismeretes kritikus és jó barát volt. Minden bizonnyal a könyv megkésett érzése miatt írt csak megjelenése után hónapokkal később róla. Kritikája azonban alapos és értő: egyszerre elemzi a jelenséget (Csinszka mint költőfeleség, aki maga is ír verseket), és magukat a költeményeket is jellemzi.

Kritikáját érdemes idézni: „Ezzel a kötettel kapcsolatban elkerülhetetlen bizonyos személyi vonatkozások fölemlegetése. Akárhogy próbálom különválasztani a könyvet írójától: nem megy. Csinszka versei szinte az élőszó elevenségével, melegségével és közvetlenségével csendülnek ki a betűk némaságából. S bármennyi értéket jelentenek is önmagukban, föléjük nő költőjük személyes adottsága, egész élete, sorsa és irodalomtörténeti pozíciója. Csinszka – amint mindenki tudja – Ady Endre felesége volt. Ez az emberi kapcsolat pedig ebben az esetben olyan természetű, hogy Ady halála sem oldhatja fel. Ha nevét kimondjuk, már Adyra kell gondolnunk. De még inkább akkor, amikor saját verseivel lép a nyilvánosság elé. Mert ezek a versek, végső soron, valahogy mind Adyhoz való viszonylatukban kapnak teljes zengésű hangot, akár hozzá, róla, neki íródtak, akár »elvonatkoztatottak« tőle. Ám mindez korántsem jelenti azt, mintha Csinszka költői lélekvallomásai Ady öntépő, zordon és fenséges lírájának halvány visszaverődései lennének. Vészi József a kötet bevezető soraiban világosan megmondja, miről van itt szó. Csinszka költészete legfeljebb Ady-szerű, de nem Ady-hatás alatt alakult ki. »A Csinszka-dalok Csinszka-dalok. Ady Endre sohasem írta volna meg őket...« Csupán lélekrokonság kapcsolja Csinszka verseit Ady verseihez. Ady a napsugár volt és Csinszka a Memnon-szobor, amelyet ez a napsugár zengésre fakasztott. »Add ki nyugodtan a verseidet,, Csinszka. Hadd lássa a világ, hogy akit a sors Ady Endre élettársául rendelt, költőtársa is volt Ady Endrének«. Vészi szavai pontosan fedik az igazságot. S egyben rámutatnak arra is, hogy ez a »hol finom halkságú, hol őserővel felviharzó”, érdekes és tehetséges költőasszony a zseni bűvkörében élve sem vesztette el markáns egyéniségét. Ezért nem visszhangok, nem sápadt utánzatok költeményei, de őszinte és egyéni megnyilatkozásai Csinszka legszubjektívebb érzésének s legeredetibb gondolatainak. Tartalmilag talán markánsabbak, mint formailag, azonban ez inkább művészi hajlékonyságának tudható be, s semmi esetre sem megy az önállóság rovására. Adyhoz való elválaszthatatlanságában is Csinszka a maga zárt, eredeti, romantikus-nyugtalan, mégis természetesen egyszerű, színes és gazdag benső világát fejezi ki. Legérettebben és legszebben a Vallomás a csodáról, az Évszakok, az Üzenet Júliának, a Tükör, a Fecske című verseiben s a melankólia örök hárfáját megpendítő, póztalan, tiszta Epilógusban. S éppen az, hogy Ady mellett is fel kell rá ügyelni, legmeggyőzőbb bizonysága költő voltának.” (K. A. [Kárpáti Aurél]: Csinszka versei. PN, 1932. szept. 11. 21.)

És még valami. Csinszka dedikációjában van két sor, ami az évek során többletjelentést kapott: „kér, hogy törödj a jövőben / is azzal amit csinál[sz]”, írja neki, és ekkor még talán csak a kritikaírásra utal – mint ahogy ez meg is valósult: Kárpáti törődött vele. Viszont pár évvel később, már Csinszka halála után, de vélhetően az ő javaslatára ugyanő, Kárpáti Aurél rendezte sajtó alá Csinszka teljes kéziratos hagyatékát. „Márffy Ödön az önéletrajz kéziratát [ti. Csinszkáét], Csinszka levelezését, kiadatlan verseit még a harmincas években azzal a kéréssel adta át Kárpáti Aurélnak, hogy gondozná és rendezné azokat. Kárpáti Aurél elvégezte a szerkesztői, a lektori, a rendezői munkát és az eredeti kéziratokat a legépelt példányokkal együtt 1937-ben visszaadta Márffynak. / Az önéletrajz eredetije 1954-ben került az Akadémia könyvtárának a kézirattárába.” (Ruffy Péter: Tizenegy pepita füzet. Csinszka önéletrajzának keletkezése és története. Magyar Nemzet, 1977. jan. 30. 9.) Kárpáti Aurél tehát, a kritikus, a szerkesztő és mindenek előtt a jó barát életében és halála után is segítette a költőt és a múzsát, nagy segítséget adva ezzel a mai irodalomtörténészeknek, akik újra fölfedezték Csinszkát.

Kiadói varrott papírkötésben lévő példány, piros-fekete feliratozású címfedéllel, tiszta oldalakkal, hiánytalan, megkímélt állapotban, különálló melléklettel: Boncza Berta (Csinszka) autográf levelével (2 p.).

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.