Múzeum Antikvárium

Fair Partner ✔
43. Könyv- kézirat- metszet- térkép árverés

Bp., 1875-1876. Franklin-Társ. [4]+103, [6]+119+[3], [2]+130+[2], [2]+142+[2], 106+[1] p.
A címlapokon több tulajdonosi bélyegző.
A német szerző tudományos ismeretterjesztő munkája eredeti nyelven először 1853–1856 között jelent meg, a magyar kiadás ennek felújított kiadásából készült A Jules Verne tudományos, lelkes optimizmusával rokon szemléletű szerző természettudományos cikkei népies (azaz közérthető) nyelven a legkülönbözőbb témára térnek ki, a táplálkozásra, a kávé, a pálinka hatására, annak helyességére vagy helytelenségére, a természet titkos erőire, a delej és a villamosság, sőt az állati villamosság titokzatos erőire, mellyel kapcsolatban vad képzelgések is kialakultak – a munka, miközben oszlatni próbálja ezeket, maga is táptalajt ad különös fantáziáknak. A számos találmány és kísérlet között a munka beszámol például a korabeli kommunikációt megújítani képes Caselli-féle távirdáról, mely korabeli faxként működött, ám érdekes módon a találmány elterjedésének forradalmi hatásairól csak lábjegyzetben emlékezik meg, további szerteágazó mondanivalói ugyanis meggátolják ebben. A füzetekben a szerző az előbbieken túl vegytani, földtani, csillagászati, zoológiai és botanikai, élettani, táplálkozástudományi felfedezésekről, megfigyelésekről és kísérletekről számol be, boncolni próbálja az élet és a psziché, az érzelmek, az emberi (és az állati) ösztönök, a tudat, a képzelet, az emlékezés és felejtés, az erély, később az erkölcs és a művészetek mibenlétét, méltányolja az emberi szellem teljesítőképességét, érdekes következtetésekre jut környezet és vérmérséklet kapcsán, összehasonlítja a budapesti vízvezetékrendszert és a test vérvezetékrendszerét [!], kitér a tüdő, a szív, a szem működésmódjára, osztályozza a különféle fűtőanyagokat és kályhaféléket, elemzi az állatvilág helyváltoztatási módjait, az űrutazás, holdraszállás lehetőségeit, a Jupiteren, Szaturnuszon elképzelhető élet módozatait, summázza a tudnivalókat az egyes bolygókról (a Neptunnal bezárólag), kitér az üstökösök kérdésére, feltételezi az űrt kitöltő finom anyag, az aether létét, szót ejt új naprendszerek keletkezésének esélyeiről. A rendkívül széles érdeklődésű természetbúvár cikkeinek egy későbbi, XX. századi német kiadása elé maga Albert Einstein írt előszót./Régikönyvek.
Aaron Bersnstein Természet könyve című munkáját Einstein 10 és 12 éves kora között olvasta és nagyon szerette ezt a munkát. Nem csak világlátására és pályaválasztására volt a 20 füzetből álló öt kötetes könyv hatással, hanem különleges kérdései és megközelítése révén a megismeréshez és az ismeretterjesztéshez való viszonyában is.
Einstein 38 évesen alkotóereje teljében volt, és az I. világháború megpróbáltatásai közepette minden képzeletet felülmúló mennyiségű munkát rótt önmagára. Emellett 1917-ben egy „közérthető” művel fordult a „kedves olvasóhoz” – 80 oldalon írt A speciális és általános relativitás elméletéről. Örömmel adta tovább tudását, ugyanazon a módon, ahogy gyermekkorában ő maga szerezte: „Gondoltál-e már valaha arra, kedves olvasóm, milyennek találnánk mi, emberek a világot, ha szem nélkül lennénk megteremtve?” Ez áll Aaron Bernstein Naturwissenschaftliche Volksbüchern (Természettudomány közérthetően) című művében, amely Einstein munkásságára is komoly hatást gyakorolt.
Egységes, korabeli, aranyozott címfeliratú vászonkötésben.