Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 19. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Budapest, 1936, Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda (Franklin-Társulat Nyomdája), 174 p. + [1] p.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Kultura és Tudomány c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű.
Irodalom-esztétika. Írta: Benedek Marcell.
A címlapon a szerző, Benedek Marcell tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: Rédey Tivadarnak igaz barátsággal Benedek Marcell".
A dedikáció címzettje, Rédey Tivadar (Budapest, 1885. június 18. – Budapest, 1953. január 25.) könyvtáros, színház- és irodalomtörténész, színikritikus. 1910-ben az OSZK tisztviselője lett, majd 1929-től a Hírlaptár vezetőjeként tevékenykedett, 1935-től pedig az OSZK helyettes főigazgatója volt. Az ő kezdeményezésének köszönhetően valósult meg a Színháztörténeti Gyűjtemény. 1925 és 1929 között a Magyar Könyvszemle, később pedig az OSZK tudományos kiadványainak szerkesztőjeként munkálkodott. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak egyaránt. 1945-ben az Országos Széchényi Könyvtárból nyugdíjazták. Dolgozott mint színikritikus a Magyar Élet, a Szivárvány, a Budapesti Szemle és a Napkelet c. lapoknál. Közel ezer könyvismertetőt és irodalmi tanulmányt írt.
Bevezetéssel, bibliográfiával és részletes tartalomjegyzékkel kiegészíttet kötet. Nyomtatta a Franklin-Társulat Nyomdája.
Kiadói fűzött kemény papírkötésben lévő példány feliratos címfedéllel, feliratozatlan, könyvkötő által pótolt vászon könyvgerinccel, új előzéklapokkal, tiszta belívekkel, a kopott hátlapon a nyomda feltüntetésével, hiánytalan állapotban.
A szerző, Benedek Marcell (Budapest, 1885. szeptember 22. – Budapest, 1969. május 30.) író, egyetemi tanár, irodalomtörténész, műfordító. Benedek Elek író és Fischer Mária fia, Benedek András és Benedek István apja. A budapesti egyetem magyar-német szakán végzett. A Thália Társaság egyik alapítója volt. 1912-től gimnáziumi tanárként dolgozott Budapesten, majd 1919-től francia irodalmat tanított a budapesti egyetemen. A Tanácsköztársaság bukása után megfosztották tanári állásától. 1930-ban kinevezték a Magyar Könyvkiadók Országos Egyesületének főtitkárává, 1939-től pedig az Új Idők Irodalmi Intézeténél helyezkedett el, melynek később az igazgatói tisztségét is betöltötte. 1945-től a kolozsvári egyetemen tanított, ezenkívül a Magyar Színház dramaturgjaként és rendezőjeként, valamint a Kamaraszínház vezetőjeként tevékenykedett. Ezt követően az ELTE tanára lett, továbbá főszerkesztője volt a Magyar Irodalmi Lexikonnak. Műfordítói munkássága is jelentős, megközelítőleg kétszáz művet ültetett át magyar nyelvre a francia, az angol és a német irodalom jeles alkotóitól. A második világháború után újjáalakuló magyar szabadkőművesség egyik vezéralakja, 1949-től a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nagymestere volt. "