Központi Antique Book Shop

164. Könyvárverés

Batthyány Tódor "Bucentaurus" nevű hajójának kereszt- és hosszmetszeti rajza Batthyány Tódor (1729–1812) birodalmi gróf, császári és királyi belső titkos tanácsos számos területen tevékenykedett (porcelángyártás, vízi utak szabályozása stb.), korában és az utókor számára mégis elsősorban hajóépítő tevékenysége nyomán ismert. Jó érzékkel kereste a megoldást a gőzhajók előtti kor dunai hajózásának fő problémájára, az önjáró hajózás megteremtésére. A cél egy olyan hajó megalkotása volt, amely vontatás nélkül, lényegében önerőből képes volt az árral szembeni folyami hajózásra és a teherszállításra.
Batthyány az évek során két Bucentaurus nevű hajót is tervezett (eredetileg a velencei dózsék díszhajóját hívták így). Az első még vitorlás hajó volt, és folyami használat után végül a távolsági vízi kereskedelemben kapott szerepet, „Donau” néven Bécs és a fekete-tengeri Herszon között közlekedve, egészen 1788-as zátonyra futásáig.
A Bucentaurus II – amelyet jelen tételünk is ábrázol – ezzel szemben már nem a gróf horvátországi birtokán, hanem a Pozsonyba telepített hajóácstelepen készült. Batthyány uralkodói hajóépítési privilégium birtokában vágott bele a kísérletezésbe, amelynek eredménye az 1797-re elkészült tojásformájú teherhajó volt. Az új Bucentaurus már teljességgel önjáró volt, pontos működéséről nincs adatunk, de valószínűleg állati erővel (ökör vagy lovak vontatta fogaskerék-áttét segítségével) működött.
Jelen tételünk egy 1798-ból származó, jelzetlen, színezett tusrajz, amely a Bucentaurus kereszt- és hosszmetszeti képét adja, német nyelvű magyarázat kíséretében, amelyből értesülünk az egyes helyiségek funkciójáról: ebédlő (Speiszimmer), társalgó (Gesellschaftszimmer), táncterem (Tanzsaal), pince (Keller) stb. A Közlekedési Múzeum gyűjteményében található egy hasonló hosszmetszeti rajz, azonban jelen tételünk néhány ponton eltér a múzeumi példánytól: nincs jelezve és a hordozó papír vízjele is más: fleur-de-lys-t ábrázoló koronás címerpajzs „JH & Z” monogrammal. Utóbbi a hollandiai Jacob Honig & Zoonen papírmalom vízjele, amely a Bucentaurusról készült más rajzokat (oldalnézeti és alaprajzot) fenntartó papíron is megtalálható.
A tusrajzhoz tartozik egy kisnyomtatvány, Pápay József pesti ügyvéd által írt latin nyelvű elégia, amely Ovidius-idézetekkel tűzdelt disztichonokban méltatja Batthyányt és találmányát. A játékos hangnemben íródott, szellemesen megkomponált művet címlapja szerint Budán, a pesti királyi egyetem sajtóján nyomtatták. Érdekessége, hogy a levélbe foglalt költemény Neptunus nevében szól Batthyányhoz, akinek a záradék szerint Pápay a titkára volt. Sőt, a levél végén a tengeristen átadja királyi jogarát Batthyánynak: a rajzzal kísért latin mondat egyben kronosztikon is, a nagybetűk összeolvasva az 1803-as évet adják eredményül. A kisnyomtatvány figyelemre méltó stíluspárhuzama az az 1802-ben készült, jelenleg a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött rézmetszet, amely a Bucentaurus pozsonyi bemutatóját ábrázolja. Az allegorikus elemeket felvonultató metszeten olvasható, kronosztikonokkal gazdagon ellátott verses dicsőítést ugyanis szintén Pápay József írta. Jelen tétel mindkét darabja érdekes és értékes adalék tehát Batthyány Tódor kísérletező kedvű hajóépítési törekvéseihez, különösen annak kultúrtörténeti vonatkozásait illetően.