Múzeum Antique Book Shop

Fair Partner ✔
Falra Fel! 11. Plakátárverés a Múzeum Antikvárium és a Plakátfiú szervezésében

Rendezte: Adolf Gärtner. Fsz.: Albert Bassermann és Hanni Weisse.

Albert Bassermann (1867-1952) az 1910-es, 1920-as évek egyik legfoglalkoztatottabb és legnépszerűbb némafilmsztárja volt, azon kevés számú némafilmszínész egyike, akinek filmes karrierje törés nélkül vészelte át a hangosfilmre váltás technikai forradalmát. Ebben minden bizonnyal klasszikus színházi tanulmányai és a német illetve svájci színpadokon szerzett színpadi tapasztalatai segítették. Többek között dolgozott Max Reinhardt berlini Deutsches Theater-ében is és Ibsen karaktereinek elmélyült tolmácsolása mellett kora egyik legjobb Shakespeare-színészeként tartották számon. A ca.egy hónappal a német premiert követően már a magyar mozikban Ne legyenek más Isteneid... címmel futó filmben is a kalandos cselekmény helyett egy a tehetsége és művészi elhivatottsága miatt a társadalmi konvencióknak megfelelni képtelen zeneszerző lelki vívódásainak ábrázolásával sikerül megnyernie nemcsak a korabeli mozinéző, hanem a kritikusok elismerését is. Albert Bassermann pályáján újabb törést jelenthetett volna a 2. világháború, felesége zsidó származása miatt, de 1939-ben Svájcon keresztül az Egyesült Államokba emigrált, ahol a számára idegen angol nyelv elsajátítása után/közben máris Hollywoodban találta magát. Olyannyira, hogy Alfred Hitchcock 1940-ben forgatott Foreign Correspondent (magyar címe: Boszorkánykonyha) című filmjében nyújtott alakítása Oscar-díj jelölést ért. Élete végéig forgatott, hollywoodi kollégái a különböző karaktereket sok regiszteren megszólaltató és még nyolcvan felett is energikus, reflektív színészt tisztelték a személyében.

Litográfia. Grafikus: Pán József (1901-1956). Budapest, 1917. KINEMART, (Kunossy Műintézet). 126x95 cm.
Halvány hajtásnyomokkal, szélei épek, hiánytalan, kiváló állapotban.

A plakát alkotója Pán József Berlinben végzett az ottani Iparművészeti Főiskolán, majd festőművészi álmait feladva díszlettervezőként helyezkedett el. A húszas évek derekán Bécsben működött, 1928-ban hazatért és 1939-ig legálisan, majd a zsidótörvények korlátozása miatt "fű alatt" folytatta a díszlettervezést. Több budapesti kávéház és mulató berendezésében működött közre.1910-től grafikusi vénáját hasznosítva  a plakáttervezésbe is belekóstolt és több mint egy tucat nagyméretű, mára már vagy teljesen eltűnt, vagy igazi ritkaságszámba menő némafilmplakát készítése fűződik a nevéhez.