2025. Sep. 08., Monday
Externe Online-Auktion

Régikönyvek.hu
Fair Partner ✔
4. Grafikai Online árverés

23-11-2021 12:00 - 05-12-2021 20:00

 
56.
tétel

Baranyay András Kezek

Baranyay András Kezek

1994. 89x60cm. Papír, litográfia. J.j.l.: Baranyay A, j.b.l.: 11/45. Baranyay András (Budapest, 1938. április 23. – Budapest, 2016. június 20.) Kossuth-díjas magyar grafikus, fotóművész. Litográfiával, fotóval, vegyes...

Item ist Archive - Dieses Item ist nich verkäuflich

Katalog mit Ergebnisse!

Bitte einloggen oder Registrieren, und abonnieren die Preise der Artikel zu sehen!

Eintritt   Registrierung
  • Fügen für meinen Katalog
  •  Schreibe einen Kommentar
  •  Nachricht für das Auktionshaus
  • Link an einen Freund
  • Druck
Bitte einloggen oder Registrieren, und abonnieren die Preise der Artikel zu sehen!

Eintritt   Registrierung
Nachricht für das Auktionshaus

Wenn Sie nicht finden können einige Informationen des Artikels, können Sie das Auktionshaus direkt fragen.


Bitte einloggen oder Registrieren, wenn Sie um diesen Artikel an einen Freund senden wollen.

Eintritt   Registrierung
56. Artikel
Baranyay András Kezek
1994.
89x60cm.
Papír, litográfia.
J.j.l.: Baranyay A, j.b.l.: 11/45.

Baranyay András (Budapest, 1938. április 23. – Budapest, 2016. június 20.) Kossuth-díjas magyar grafikus, fotóművész. Litográfiával, fotóval, vegyes technikákkal foglalkozott. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott 1957 és 1965 között, mestere Bernáth Aurél volt. A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanított 1987-től 1991-ig. 1992-ben bekerült tanítani a Képzőművészeti Főiskola Grafikai Tanszékére, majd 1993-tól beválasztották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjai közé. 1963-tól volt kiállító művész. Korai grafikáin portrékat, enteriőröket, aktokat, figurális kőnyomatokat alkotott. Egyéni stílusa az Iparterv és a Szürenon tárlatain való szereplésével összefüggésben kezdett kialakulni, merész kivágatú, kézrészleteket ábrázoló litográfiákkal jelentkezett. Már az 1970-es évek elején fényképalapú litográfiákat, önarcképeket alkotott, sajátos személytelen, rejtőzködő önarcképeket, amelyeknek lényege nem a portré, hanem egy-egy életérzés, a kezek ábrázolása, majd a csendéletek kaptak fontos szerepet témaválasztásában, s mindig az életérzés, az „örök idő”, a festőiség a főszereplő, s nem a dokumentum, a fénykép.