Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 15. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

Budapest, 1920, Rózsavölgyi és Társa, 176 p.
Fordító által dedikált példány. Első magyar nyelvű kiadás. A nagy Isten hajában. Hindú elbeszélés a szanszkrit kézirat nyomán. Írta: F. W. Bain. Fordította: Baktay Ervin.
Az előlap hátoldalán a fordító, Baktay Ervin tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Sz.-nak szeretettel Ervin Budapest, 1920 szept."
F. W. Bain öt hindu meséjét (A Hajnal Leánya, Holdsarló, A hibák bányája, A Testetöltött Hó, Az Éjbemerült Nap) követi "A Nagy Isten Hajában". A művet Sugár Jenő rendezte sajtó alá. Szedték Korvin Testvérek félkövér Hayduck-antiqua betűivel. Nyomták az első kiadást 1920-ban 5050 példányban, 5000 példányt antique papíron, 50 példányt pedig merített papíron bibliofilek részére, 1-50-ig kézzel számozva egész bőrbe kötve.
Mottóval, előszóval és megjegyzésekkel kiegészített, tartalomjegyzékkel ellátott kötet.
Könyvkötői egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, könyvgerinccel és hátlappal, új, színes előzéklapokkal, tiszta, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan állapotban. A könyvbe bekötötték az eredeti, feliratos, színes, kissé sérült, részben hiányos borítófedelet.
A kötet szerzője Francis William Bain (1863. április 29. – 1940. március 3.) skót író, tanár. A londoni Westminster iskolában és az Oxfordi Egyetemen végezte tanulmányait. 1892-től 1919-ig történelem és gazdaságtan professzor volt az akkor brit gyarmati uralom alatt álló Indiában. 1919-től Londonban élt. Az 1900-as évek elején számos indiai-mitológiai tárgyú regényt írt, amelyeket mint szanszkrit nyelvből fordított munkákat adott ki, ám ezek Bain saját, hindu mitológián alapuló, kitalált történetei voltak (a klasszikus szanszkrit irodalomban a regény műfaja ismeretlen). Magyar nyelven 12 műve jelent meg.
A kötet fordítója Baktay Ervin (Dunaharaszti, 1890. június 24. – Budapest, 1963. május 7.) művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító, festőművész. A Budapesti Képzőművészeti Akadémián, majd Münchenben tanult festészetet Hollósy Simonnál. Az 1920-as évek elején fordítások közreadása útján igyekezett megismertetni az indiai kultúrát Magyarországon. 1926-ban Indiába utazott és tanulmányozta az ottani vallásokat, szokásokat, kultúrát. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori tartózkodási helyeit. A '30-as évek elején a Dunakanyarban „indián törzset és tábort” hozott létre. Az 1930 és 1944 között A Földgömb c. korabeli népszerű ismeretterjesztő folyóirat szerkesztője volt. 1946 és 1958 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum helyettes igazgatója, az ELTE megbízott előadója. 1956–57-ben az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett Indiában: egyike volt annak a tizenhét nem buddhista személynek, akiket meghívtak a Buddha születésének 2500. évfordulójára rendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Nyugalomba vonulása után számos külföldi országban (Anglia, Svédország, stb.) tartott előadást az indiai kultúráról, művészetről és vallásról.