Hereditas Antikvárium

Fair Partner ✔
9. Könyvárverés

A történelmi és művelődéstörténeti szempontból is páratlan kollekció a kormány minden tagjától egy-egy saját kézjeggyel ellátott – egy kivétellel az adott személy hivatali idejéből származó – dokumentumot és egy, a kormány megalakulásakor készült, nagyméretű, fametszetű csoportképet tartalmaz. Az okiratok leírását az alábbi pontok tartalmazzák.
Andrássy Gyula gróf (1823-1890) miniszterelnök
Csengery Imre honvédelmi minisztériumi második osztályú tanácsossá való kinevezésének felterjesztése az uralkodó saját kezűleg aláírt jóváhagyó ellenjegyzésével.
3 beírt oldal. Kelt: Buda, 1869. X. 16.
Andrássy már a reformkor idején politikai szerepet vállalt (Széchenyi is felfigyelt tehetségére). A szabadságharc alatt Zemplén vármegye főispánja volt, majd Görgei segédtisztjeként az ezredesi rangig jutott. A Szemere-kormánytól diplomáciai megbízatást kapott. Előbb a török udvart próbálta rábírni egy oroszok elleni fellépésre, majd Párizsban és Londonban is tárgyalt. A bukás után távollétében halára ítélték, ezért kapta a párizsi hölgyektől a „le beau pendu” (szép akasztott) ragadványnevet. Az enyhülést követően 1858 elején tért haza, és Deák híveként aktívan bekapcsolódott a politikai életbe. Zempléni követként részt vett már az 1861-es országgyűlésen is, 1865-től a képviselőház egyik alelnöke volt. A kiegyezést előkészítő tárgyalásokban jelentős szerepet kapott, alelnöke volt az ún. hatvanhetes országgyűlési bizottságnak, amelynek feladata a kiegyezés szövegezése volt. Rátermettsége és tehetsége miatt a magyar politikai közélet osztatlan egyetértésével találkozott Deák Ferenc azon javaslata, hogy az uralkodó őt bízza meg kormányalakítással.
Festetics György gróf (1815-1883) a király személye körüli miniszter
A miniszterelnöknek címzett iratban tájékoztatja a címzettet, hogy az uralkodó elfogadta azon felvetését, miszerint a betöltetlen hivatali állásoknál részesítsék előnyben a leszerelt katonákat.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Bécs, 1867. IV. 9.
Festetics György gróf fiatalon katonai pályára lépett, 1849-ben szerelt le alezredesi rangban. Sem a reformkor, sem a szabadságharc idején nem vett részt a politikai életben, a birtokán létrehozott mintagazdaságot fejlesztette. 1860-tól Vas vármegye főispáni helytartója, az 1861-es országgyűlésen pedig főrendiházi tag volt (1862-ben ő építtette az árveréseinknek is otthont adó palotát Pesten). Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnökeként 1865-ben ő köszöntötte Ferenc Józsefet egy gazdasági kiállításon. Később zalai főispán és az akadémia igazgatósági tagja lett. Az uralkodóház iránti lojalitása és politikai előélete tette alkalmassá a bizalmi posztra. Székhelye természetesen Bécsben volt. 1871. V. 19-ig töltötte be tisztségét, az addigi belügyminiszter, Wenckheim Béla váltotta a miniszteri székben (ő a kormány lemondásáig hivatalban maradt).
Wenckheim Béla báró (1811-1879) belügyminiszter
Miniszterelnöki ellenjegyzés egy országgyűlési meghívón. A kormány tagjai közül később négyen is elfoglalták a kormányfői széket: az elsőből Wenckheim mellett Lónyay is, a később hivatalba lépők közül pedig Szlávy József és Bittó István.
A kolozsvári Matskási Péter részére küldött iratot az uralkodó, I. Ferenc József is kézjegyével látta el. A hátoldalon papírfelzetes viaszpecsét díszíti. A hajtogatások mentén javított darab. Kelt: Buda-Pest, 1875. VI. 27.
Wenckheim a reformkor idején Békés vármegye alispánja, majd 1839-től országgyűlési követe lett. A szabadságharc idején főispán és István nádor udvarmestere volt. Bár nem harcolt, de a megye nemzetőrségének megszervezése és egy honvédzászlóalj felállítása miatt menekülnie kellett. Az 1850-es amnesztia nyomán hazatért, 1860-ban az uralkodó főispánná nevezte ki. 1861-ben – a passzív ellenállást választva – felmentését kérte, de 1865-től ismét betöltötte tisztségét. A kormányalakításkor foglalta el a miniszteri széket, amelyből 1869. X. 21-én állt fel, ugyanis V. 19-től a király személye körüli miniszter lett (ezt a hivatalt több kormányban is viselte, egészen 1879. VII. 17-ig). Őt Rajner Pál követte (1871. II. 10-ig), majd Tóth Vilmos vezette a tárcát a kormány lemondásáig.
Lónyay Menyhért gróf (1822-1884) pénzügyminiszter
Pfister Károlyt első osztályú számvevő tisztté nevezi ki.
Fejléces levélpapíron, papírfelzetes viaszpecséttel. Kelt: Buda, 1867. XII. 25.
Lónyay már 21 évesen Bereg vármegyét képviselte az 1843-as országgyűlésen. Széchenyi és Eötvös követője volt. 1848-ban szerepet vállalt az áprilisi törvények előkészítésében, a szabadságharc idején pedig a pénzügyminisztériumban dolgozott a Szemere-kormány államtitkáraként. A bukás után Párizsba menekült, de az 1850-es amnesztia nyomán hazatérhetett. 1861-től országgyűlési képviselő, Andrássy munkatársaként részt vett a kiegyezés előkészítésében, ezért magától értetődött, hogy őt kérte fel a pénzügyi tárca vezetésére. Ezt a hivatalt közös pénzügyminiszterré való kinevezéséig (1870. X. 21.) viselte. Kerkapoly Károly követte őt a székben, aki ki is töltötte a kormány hivatali idejét. Az Andrássy-kormány távozása után az uralkodó Lónyayt kérte fel kormányalakításra.
Horvát Boldizsár (1822-1898) igazságügyi miniszter
Tájékoztatja Moson vármegyét a járásbíróságok felállításáról.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Pest, 1871. II. 28.
Horvát Boldizsár Szombathely jegyzője volt, az országos politikába Deák Ferenc híveként kapcsolódott be. A szabadságharc idején Vas vármegyét képviselte az országgyűlésben. A bukás után bebörtönözték, az 1850-es amnesztia nyomán szabadult. Részt vett a Földhitelintézet megszervezésében, 1865-től szombathelyi képviselő lett. Deák javaslatára nevezték ki miniszterré. Nagyszabású igazságügyi reformokba kezdett, de szabadelvű intézkedései nagy ellenállásba ütköztek. Ez vezetett 1871. VI. 5-iki lemondásához is. Utóda Bittó István lett, aki a kormány lemondásáig hivatalban is maradt.
Eötvös József báró (1813-1871) vallás- és közoktatásügyi miniszter
A népoktatásról szóló 1868:XXVIII. törvénycikk végrehajtási utasítása Balogh Péter tiszántúli református püspöknek címezve.
14 kőnyomatú oldal. Kelt: Pest, 1869. XII. 27. A Vasberényi-gyűjtemény borítékjában.
Eötvös a kormány talán legtekintélyesebb tagja, aki már a Batthyány-kormányban is ugyanezt a tárcát vezette. 1870 végén a következő év költségvetésének tárgyalásakor az ellenzék támadásai annyira megviselték, hogy Karlsbadba ment kezeltetni magát, de 1871. II. 2-án meghalt. Ekkor egy hétig Szlávy József irányította a tárcát, majd Pauler Tivadar kapott felkérést, aki a kormány lemondásáig hivatalban is maradt.
Gorove István (1819-1881) földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter
Kinevezi Sporzon Pált a Keszthelyi Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet (a Georgikon utódja) igazgatójának.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Pest, 1870. III. 15.
Gorove közgazdász az 1839-40-es országgyűlésen az ifjúság egyik vezéregyénisége volt. 1846-ban – miután Kossuth lemondott – a Védegylet igazgatójává választották. A szabadságharc idején Temes vármegye képviselője volt, részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezésében. A bukás után Párizsba menekült, távollétében halálra ítélték, és – Andrássyhoz hasonlóan – jelképesen felakasztották. 1857-ben térhetett haza. 1861-től terézvárosi képviselő lett, és Deák közvetlen környezetéhez tartozott. 1870. V. 23-án Szlávy József vette át a minisztérium vezetését. Gorove a következő év áprilisától – a korrupciós ügyekbe belebukott Mikó Imre után – a közmunka- és közlekedésügyi tárcát irányította.
Mikó Imre (1805-1876) közmunka- és közlekedésügyi miniszter
Nagy György kinevezése első rendű segédmérnökké.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Buda, 1869. I. 12.
Mikó „Erdély Széchenyije”, a reformkor erdélyi liberális ellenzékének vezéralakja, a szabadságharc idején főkormányzó volt. A bukás után visszavonult a politikától, az erdélyi művelődés és gazdaság szervezésével foglalkozott. 1860-ban rövid ideig újra betöltötte a főkormányzói tisztséget, de – nem értve egyet a bécsi udvar törekvéseivel – lemondott. A közlekedési tárcát nagy lelkesedéssel és energiával irányította, óriási érdemei vannak a modern magyar vasúthálózat kiépülésében. Mivel a koncessziók körüli hatalmas visszaéléseket nem volt ereje megakadályozni, 1871. IV. 21-én lemondott.
A csoportkép
Az uj felelős magyar miniszterium.
Marastoni József rajza nyomán készült fametszet. A „Politikai Ujdonságok” című folyóirat mellékleteként jelent meg (Pest, 1867. Heckenast Gusztáv ny.)
Mérete: 425 x 635 mm. Restaurált darab, paszpartuban.
Gyönyörűen díszített, dúsan aranyozott, korabeli selyemmappában, az első kötéstábla közepén magyar címerrel. Az iratok egyenként savmentes palliumokban.