Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu Szezonzáró kamara aukciója | Könyvek, aprónyomtatványok

Pest, 1864, Ráth Mór (Kertész József Gyorssajtónyomása, Pest), VI p. + [2] p. + 247 p. + [1] p.
Első kiadás. Buda halála. Hún rege. Írta: Arany János.
Az M. Akadémia által Nádasdy-díjjal jutalmazott mű. Néhány fekete-fehér könyvdísszel illusztrált, valamint szerzői előszóval és jegyzetekkel kiegészített kötet. Nyomatott Kertész József Gyorssajtóján Pesten.
Kiadói egészvászon díszkötésben lévő példány feliratozatlan, aranyozott illusztrációval és dombornyomott keretezéssel ellátott, néhol kopott címfedéllel, aranyozott feliratos, díszes, kopott könyvgerinccel, színes, mintás előzéklapokkal, néhol foltos belívekkel, néhány oldalon ceruzás bejegyzéssel és jelöléssel, aranyozott lapélekkel, dombornyomott keretezéssel ellátott, néhol kopott hátlappal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) költő, tanár, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a MTA tagja és főtitkára. Irodalmi pályafutása Az elveszett alkotmány" c. szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté a "Toldi" c. költői elbeszélése tette. Az 1848–49-es Forradalom és Szabadságharc nemzetőre, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztérium fogalmazója volt. A forradalom bukása után Nagykőrösön tanárként dolgozott. A "Szépirodalmi Figyelő" és a "Koszorú" szerkesztőjeként is tevékenykedett. Irodalmi munkásságát az igényesség, a mély társadalmi mondanivaló és a színvonalas irodalmi stílus jellemezte.
"Arany János „Buda halála“ cimü regéje ismét egy uj hervadhatatlan ko­szorut szerzett a költő halántékára. A mü szerkezete mesteri, a bonyolitást, kifejlődést, meglepő fordulatokat mindig művészi kézzel rendezi. Az erősebb szenvedélyek, viharos lelki állapotok festése hatalmas, megragadó. Müvében mindennek egész, a legkisebb részletig, a legelevenebb, legfestőibb szinü leirását adja, s mindez általán véve oly sa­játos, eredeti s olyforma viritó szinezetű, mint Rubens vérmes alakjain s életeleven képein látható, olykor-olykor azonban beleolvad egy-egy rembrandti mély és sötét vonás is. A nyelv e müvében is ugy hatalmában van a költőnek, mint egy ma­gyarnak se a földön. Tud is ezzel ugy bán­ni, hogy mesteri kifejezéseit külön nyelv­tani tekintetben vizsgálni, elemezni is gyö­nyörüség. És azon tiszta eredetiség, mely még árnyát is kiszoritja müveiből minden idegen szólásmódnak, mi irodalmunkban annyira elharapódzott!..." - (a. b., Hölgyfutár, 1864. március 26./15. évfolyam/37. szám)."