Hereditas Antikvárium

Fair Partner ✔
9. Könyvárverés

Ady Endre hosszabb ideig tartó betegeskedés után, 1912 februárjában vonult be a Városmajor Szanatóriumba. A külvilágtól való távolság segített idegi és érzelmi zavarát megnyugtatni. Lédával való kapcsolata megromlott, találkozásaik egyre feszültebbek voltak, Ady a viharos viszony helyett harmóniára, nyugalomra vágyott. Bisztriczky Józsefné Csutak Valéria 1912 márciusának elején érkezhetett a szanatóriumba. A nyugodt beszélgetésekkel töltött órák nagy hatással voltak Adyra, aki az asszonyt Adának nevezte el. Iránta érzett szerelme négy verset ihletett, amelyeket „A magunk szerelme” című kötet „Imádság a csalásért” ciklusába illesztett. Ezeken kívül született még egy – cím nélküli – vers, amelyet ma „Adának” címmel ismerünk. Ezt a verset Ady nem szánta közlésre, feltehetően személyes és mélyen bizalmas volta miatt.
A szanatóriumot Ada április elején hagyta el, és hazatért Aradra, ekkor kezdődött meg kettejük levelezése. Adától négy, Adytól hét fennmaradt levelet ismerünk. Míg a verseket a kedvesség, derű és béke hangulatai jellemzik, a levelekből azt olvashatjuk ki, hogy kialakulóban lévő kapcsolatuk nem volt ennyire idilli. Ady érezte, hogy közeledését Ada csak visszafogottan fogadta, az asszony családi kötöttsége miatt mindvégig tartózkodó maradt. Levelei rövidek, kapkodva megírtak.
Jelen levélből főként a viszonzatlan szerelem érzése olvasható ki, de a költő említést tesz alkotói nehézségeiről és egy megküldött önarcképről is. Feltehetőleg 1912. április 18. és 21. között keletkezett.
Ady és Ada 1912 júniusában még egyszer visszatértek a szanatóriumba, és az ott töltött három-négy hét feltehetőleg meghittebbé tette a kapcsolatukat. Ebből az időszakból származik a „Halkult, rejtő és becéző szavak…” kezdetű – korábban is említett – cím nélküli vers, amely az egyik legbensőségesebb, Adának szóló költemény. Az asszony július első napjaiban hagyhatta el a szanatóriumot, és a költő pár héttel későbbi, Aradon tett látogatásáig nem maradt fenn egyiküktől sem levél. Ady Aradon találkozott Adával és családjával, és rádöbbent, mennyire nem ismerte az asszonyt. A kapcsolatuk utolsó fellelhető dokumentuma a költőnek az Aradi Közlöny szerkesztőjéhez írt levele. Ebben helyreigazítást kér, amiért az augusztus 20-i számban egy név nélkül megjelent cikk házassági botrányként említi kapcsolatukat.
4 beírt oldal. Keltezés nélkül.
Hozzá:
Keresztszeghy Zoltán (1888k.-1913) autográf levele Adának.
A levél írója Ady barátja, ebben az időben szintén a városmajori szanatórium lakója, aki bensőséges viszonyt alakított ki Adával. A költő vetélytársa volt az Ada kegyeiért folytatott vetélkedésben. Ady név nélkül ír is róla Adának egyik első levelében: „Megmaradt az a kétségem s kínoz, hogy volt itt Magának valaki nálam jóval kedvesebb és több.”
Keresztszeghy a Bécs melletti Ortmannból küldte leveleit Adának, ahol a tüdejét gyógyíttatta. Az ismert darabok 1912. június 23. és július 1. között keletkeztek. Jelen levelében hosszasan érdeklődik Ady állapota felől, hiszen „tudja, hogy ugy szeretem azt a fiut, mint magamat”. Emellett kéri az asszonyt, hogy segítse barátja gyógyulását, illetve mintegy zárásként felteszi a kérdést: „Nem akar hát elválni attól a rossz urától?”
6 beírt oldal. Kelt: Bécs, 1912. VII. 1.