Virag Judit Gallery and Auction House

(6) Téli aukció

Tempera, fa, 70x90 cm
Jelezve balra lent: Aba-Novák

Kiállítva:
-Casa d' Artisti, Milánó, 1931 vége /majd Genova, Novara, Bergamo és Trieszt, 1932 tavasza/ 3. kép (Persone che pranzano colazione)
-Aba-Novák Vilmos, Iványi Grünwald Béla és Szőnyi István kiállítása.
-Szépművészeti Kiállítások (Fräkikel Szalon), 1932. október, katalógus: 21.

Reprodukálva:
-Aba-Novák (Vilmos): Huszonnégy kép. Gyoma, 1932. 5. kép (Ebéd)
-B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 39. kép (Ebéd I.)

"Huszonnégy kép"

1931 őszén Aba-Novák Vilmos festményeit a milánói Casa Artisti-ben, majd vándorkiállítás keretében több városban (Genova, Novara, Bergamo és Trieszt) is bemutatták. A kollekciót a következő év őszén Budapesten, a Szépművészeti Kiállítások helyiségében láthatta a közönség. E tárlatokhoz kapcsolódva 1932 őszén, Kner Izidor kiadásában, Gyomán reprezentatív, több nyelvű kötet jelent meg AbaNovákról, a művész önéletrajzával és 24 képének reprodukciójával. A kiadványban megjelentetett alkotások nagy része már a római ösztöndíj után, 1931-32 folyamán a szolnoki művésztelepen készült népélet- és cirkuszkép, köztük az Olaszországot megj árt Ebédelők (1931) , mely hosszú lappangás után most bukkant fel újra.

A szolnoki művésztelep

Aba-Novák már 1913 nyarán megfordult Szolnokon. A Képzőművészeti Főiskola nyári kurzusán Fényes Adolf korrigálta, kinek festészete nagy hatással volt rá. Hosszú idő után újra az ösztöndíjas évek (1928-31) alatt, Rómából haza látogatva egyre gyakrabban kereste fel a művésztelepet. A harmincas évek folyamán a telep egyik legerősebb egyéniségévé vált, temperafestményeivel rendszeresen részt vett Fényes Adolf, Zádor István, Chiovini Ferenc, a Pólya-testvérek, Iván és Tibor társaságában a kollektív kiállításokon, budapesti tárlatokon. A nyarakat felváltva Szolnokon és Erdélyben, Zsögödön töltötte, népéletképeit is ezek a vidékek ihlették.

Modern népéletképek

Az 1930-as években a nagyszabású állami és egyházi freskómegbízások mellett Aba-Novák műterméből számos népéletkép, illetve a hozzájuk kapcsolható cirkuszképek hosszú sorozata került ki. „A népet, az igazi magyar népet figyeli meg, új erkölcsi felfogásban, a maga leplezetlen valójában.” - írta a művész emlékkiállításának katalógusában Gerevich Tibor (Gerevich, 1942.7.). Szolnokon készült temperafestményein a kőművesek, kubikusok mellett cséplők, pihenő mezei munkások és tiszai halászok jelennek meg. Megörökítette vallásos életüket, a körmeneteket, illetve a vásárok színes forgatagát, a körhintát, a látványos paraszttáncot és a lacikonyhák világát is. Aba-Novák hamis romantikától és folklorisztikus felfogástól mentes, modern hangvételű, elbeszélő képei egyfajta „folytatásos festészeti regényt”, valódi korrajzot alkotnak. Bizarr képzelettel írja át a paraszti hétköznapok és ünnepnapok eseményeit, melyeket a témaválasztás ötletessége és a figurák groteszk jellemzése tesz egyénivé.

Az "ebédképek"

A népéletképek egy sajátos csoportját alkotják az 1931-32 között készült ún. "ebédképek". A sorozat darabjain a munka szünetében, délidőben falatozó, beszélgető vagy arcukon kalappal heverésző parasztemberek, mezei munkások és az ebédet hordó asszonyok kisebb-nagyobb csoportjai jelennek meg a falu határában (Cséplőkebédje, 1931, Ebédidő , 1932), vagy már otthon, a ház körül (Ebéd II., 1931 körül). Ezekhez a mozaikszerű, dekoratív kompozíciókhoz kapcsolódik Aba-Novák Ebédelők (1931) című temperafestménye is, mely talán egyik első feldolgozása a témának. A több változatban ismert mezei jelenetekkel szemben egy falusi porta merész rövidülésben megfestett gazdasági udvarának architektonikus részlete adja képünk helyszínét. A háttérben kérődző állatok mellett pipázó, szemlélődő béreslegények, míg az előteret néhány ebéd után heverésző parasztember figurája tölti ki. Az Olaszországban fested képekhez hasonlóan ebben az esetben is meghatározó a sötétebb, szürkésbarna alap, melyből szinte kiragyognak a csendéleti elemek, korsók és kancsók élénk, vörös-kék-zöld színfoltjai.

(-ts)