Studio Antikvárium

43. árverés

Radnóti Miklós Meredek út című kötete mintegy két év líráját összegzi. A kötetünkben kéziratként is szereplő vers a két év termésének legutolsó darabja, mely 1938. október 7-én keletkezett. A két nyolcsoros strófából álló költemény a kötetben jelent meg először, a költősorsot megidéző nagy versek egyikeként.
Az 1930-as évek vége a magyar irodalomban nagy csapások sorozata: 1936-ban távozik az élők sorából Kosztolányi Dezső, 1937-ben Juhász Gyula, akinek emlékére Radnóti Miklós a kötet „Elégia Juhász Gyula halálára” című versét írta. Egy újabb gyászversben, az Első eclogában a spanyol polgárháborúban elesett Federico García Lorca spanyol költő felett tart gyászbeszédet, és e gyászbeszéddel a kor gyilkos szelleméről ír vádló szavakat. E környezetbe illeszkedik kötetünk kézírással kiemelt darabja, az „Il faut laisser...” kezdetű költemény. Radnóti Miklós újabb költőalakot idéz meg, Pierre Ronsard (1524–1585) alakját, a francia reneszánsz költőfejedelmét, aki alkotásai örök érvényének vigasztaló tudatában búcsúzik az élettől és a költői pályától, és egyezik ki az elkerülhetetlen véggel. Jóllehet Radnóti Miklós kora egyik legkiválóbb műfordítója volt, és maga is fordította a francia reneszánsz számos költeményét, a Ronsard-mű végül Illyés Gyula e kezdőszavú fordításában vált közismertté: „Kertet, házat, hazát, itt hagyom a remek // kancsókat, korsókat, a csinnal villogókat.” A költészet örök és visszavonhatatlan erejét példázó Ronsard-szonett a létfenyegetettséget évről évre jobban megtapasztaló Radnótinál alapvető változáson megy át: Ronsard életpéldája nem az elmúlással szembeszegülő dicsőség gondolatát idézi fel, hanem ennek direkt ellentettjét, a nyom nélkül való eltűnést a természet részvétlen, örök szépségével szembeállítva, őszi színekkel és jelenetekkel megjelenítve a költői lét tragikumát.
Radnóti Miklós a Meredek út-kötet néhány példányát művészbarátainak dedikálta – Cs. Szabó László írónak, Dési Huber István képzőművésznek és másoknak. Példányunk az egyetlen, amelyet a költő kimondottan a gazdasági élet egy fontos szereplőjének dedikált: a polgári származású Neményi Bertalan (1892–1947) jogásznak, műgyűjtőnek, Klimt-, Kokoschka-, Rippl-Rónai-, Csontváry-, Gulácsy-képek és egy becses könyvkollekció tulajdonosának. Talán nem lehet véletlen, hogy a kötet versei közül kimondottan a költősors kétségeit, a nyomtalanul elmúlás aggodalmát megfogalmazó vers kézirata került az Egyesült Izzó vezető jogászához, a jeles műgyűjtőhöz, Neményi Bertalanhoz. Radnóti 1940-es éveit végigkíséri a felesége létbiztonsága iránt érzett aggodalom. Radnóti Miklós példányunk dedikálásának napja (1944. augusztus 23.) után pár héttel vonult be élete első munkaszolgálatára. Barátainak írott magánleveleiben is többször kéri őket, hogy vigyázzanak feleségére. Nem tudhatjuk, hogy a remélt támogatás megérkezett-e a költő szerettéhez, az ügyet Radnóti titokban tartotta, hiszen sem naplójában, sem Gyarmati Fanni naplójában nem szerepel utalás rá.
Neményi Bertalan kötetpéldánya maga is kalandos utat járhatott be, hiszen a possessor Budapest 1944-es ostromakor műgyűjteményének legbecsesebb darabjait, festményeit és könyvtára 2000 kötetét az Általános Hitelbank széfjében helyezte el, onnan a rekviráló szovjetek minden értéknek látszó tárgyat elhurcoltak. Óriási szerencsénk, hogy ismeretük nem terjedt ki rá, hogy a kötetünkben szereplő kézírás milyen értéket képvisel, hiszen példányunk nem árulkodik kulturális értékéről, hiszen egy feltáratlan, becses dokumentum Radnóti Miklós életéből.
Prov.: Neményi Bertalan.
Poss.: Ex Libris Francisci Johannis Pál [Pál Ferenc János].
A kötet a XX. század második felében készült, gerincén kissé kopott félvászon kötésben, az eredeti borítófedelek bekötve.
Felhasznált irodalom:
Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete (Osiris Kiadó, Budapest, 2005)
Réz Pál (szerk.): Erőltetett menet. In memoriam Radnóti Miklós (Nap Kiadó, Budapest, 1999)
Molnos Péter: Csontváry a hátsó szobában (Kieselbach.hu)