Központi Antique Book Shop

162. Könyvárverés

Gyoma, 1944. július 11.
Megrázó dokumentum a vészkorszakból, a Kner nyomdászcsalád tagjainak tragikus sorsának ismeretében. A levélben a Kner Nyomda főkönyvelője, egyben a Kner család barátja és bizalmasa, Wágner Péter válaszol Szíj Rezső (1915–2006) református lelkész, könyvkiadó, könyv-és művelődéstörténésznek, miszerint nem tudják kinyomtatni egy tanulmányát a gyomai nyomdában, mivel Kner Imre internálva van, és nem tudják melyik táborban, családja pedig elmenekült. Arról is beszámol, hogy a levél keltekor, júliusban már nincs tudomásuk arról, hogy a Kner-család tagjai hol tartózkodnak éppen.
A magyar könyvnyomdászat egyik meghatározó intézményét, a gyomai Kner Nyomdát Kner Izidor alapította 1882-ben, melyet aztán fiai, Kner Endre és Imre igazgattak tovább apjuk 1935-ben bekövetkezett halála után. A második világháború és a holokauszt azonban az egész család és a nyomda sorsát meghatározta. Kner Endre 1943-ban tűnt el a Don-kanyarban, Imrét pedig a németek bevonulását követően nem sokkal internálták 1944. április 5-én, először Sárvárra, majd valószínűleg Auschwitzba vitték, valószínűleg ott vesztette életét. Elhurcolását megelőzően egy héttel, március 29-én még így ír barátjának, Mata Jánosnak: „Mi egyenlőre volnánk valahogy, de hogy meddig és hogy, azt nem lehessen tudni.” A család többi tagját, például Kner Imre édesanyját, feleségét, és lányát is deportálták, közülük csak Zsuzsa lánya tért vissza. Kner Imre fia, Mihály, noha élve került haza a munkaszolgálatból, 1945- ben öngyilkos lett a családját ért veszteségek miatt. A nyomda és a család emlékét az 1970-ben alapított múzeum őrzi, melyet Kner Imre egykori lakóházában alakítottak ki.

Prov.: Szíj Rezső gyűjteményi gumibélyegzőjével. Ezen tétel nem szerepelt Borda Lajos Műgyűjtő magyarok 4., Szíj Rezső gyűjteményét bemutató katalógusában.