Honterus Antiquaritat

Fair Partner ✔
113. árverés | könyv, kézirat, papírrégiség, fotó

Verböci István által Iratot, 1514. Ezten: Monstan Deakul és Magyarul, Egy hasznos Regestromal egyetemben uyobban ki boczatatot. Cum Gratia & Privilegio.
Debrecenben, 1611. Nyomtatta Lipsiai Pál. 1 rézm. címlap [56] + 513 + [3] + [38] +1 táblázat (kihajtható).
A Tripartitum második, teljes, ismeretlen fordítótól származó magyar nyelvű kiadása, amelynek szövegét alapul vették egészen a XIX. századig. Werbőczy István Itáliában tanult jogtudós az országgyűlés sürgetésére és II. Ulászló király felkérésére foglalta írásba a magyarországi jogot, majd az 1514-es országgyűlésen bemutatta. Törvényerőre nem emelkedett műve (kivéve Erdélyt, ahol is a fejedelmek országos törvényként esküdtek rá), mégis 1848-ig általánosan használt kézikönyv szerepét töltötte be. Először Werbőczy saját költségén, 1517-ben jelent meg Bécsben, a hazai jogélet igényeit ezt követően még évtizedekig a bécsi kiadások (1545, 1561) elégítették ki. Magyar nyelven elsőként Debrecenben látott napvilágot 1565-ben, Weres Balázs kivonatos fordításában, majd 1571-ben Heltai átdolgozásában. Az eredeti latin szöveg itthon elsőként csupán 1572-ben jelent meg Kolozsvárott. Ugyanebben az évben, Bécsben kiadta Zsámboky János is, aki betűrendes tárgymutatóval látta el.
RMNy 1011. (B variáns). RMK I. 426.
Latin és magyar nyelvű, kéthasábos tördelésű szöveg. Számos levélen, főként a margókon régi bejegyzések, aláhúzások. Címlapja tisztítva, első levele másolat.
Hozzákötve:
[SZUNYOGH MÓZES]:
A törvények magva abc-ben utazók számára. [kéziratos munka 1620 előtt]
Korabeli, egy kéz által beírt, jól olvasható 117 sztl. levél. Magyar jogi kisenciklopédia abc rendben (A-T) utazásokhoz.
Báró jeszeniczei, belsei és budetini Szunyogh Mózes, II. (1578 előtt – 1622?) táblabírósági ülnök és tanácsos. Prágában, 1604-ben bárói címet kapott és tagja volt a zsolnai evangélikus zsinatnak. Kéziratos jogi munkája – az egyszerűség kedvéért törvénytani szótárnak, kislexikonnak lehetne mondani – egyedülálló ritkaság.
Nem tudjuk bizonyosan, hogy Szunyogh úr a valódi szerző vagy inkább egy kompiláció, egy vagy több műből való „ollózás”. Ahogy azt sem, hogy saját kezével jegyezte le vagy a szolgálatában álló írástudó személy. Ezt a szöveg filológiai vizsgálata után lehet pontosabban meghatározni. De gyanítjuk, hogy szerzőnk saját használatára gyűjtötte egybe a munkája során szükséges és gyakran használt jogi formulákat.
A két ritka mű egybekötve, korabeli, restaurált pergamenkötésben, gerincén címke (Decretum 1514!), lapjai számos helyen foltosak.