Múzeum Antikvárium

10. Online könyv-, és plakát árverés [2015-12-09-ig folyamatosan]

Kolo’sváratt, 1778. Réff. Koll.[2] + 306 p. Utolsó két oldala másolttal pótolva, a négy rézmetszetű tábla hiányzik.
Az eredeti mű szerzője Jacques Pernety (1696-1777), lyoni kanonok, történetíró.
Az egyik legkorábbi magyar nyelvű regény.
„A francia eredeti névtelenül jelent (Paris, 1732.) meg, így a magyar… is. Ezt azonban akkoriban sem a német, sem a magyar fordító nem tudhatta s így jelentek meg e fordítások névtelenül. A magyar fordítás hiven követi az eredetit, csak az előszót hagyja el; … A fordító neve ismeretlen, de bizonyára valamelyik erdélyi főrangú ifjú vagy nő, esetleg ugyanott nevelő kezéből került. A többi fordítások is így készültek. A név elhagyása azonban a főrangú fordítóra mutat. Megjelent 1778-ban, a censori engedély szól 1776. november 25-ikéről; de hogy a fordítás régibb, ezt bő és gyakran nagyon is régies nyelve tanúsítja, mely mindenesetre a Báróczy előtti prózai nyelvre mutat s a francia tömör, gyakran affektáltan keresett nyelvét cikornyás körülírásokkal próbálja visszaadni, miáltal el is laposítja, elszélesíti s az irói gyakorlatlanság jeleit mutatja. Ezek azonban mellékesek most ama főkérdés mellett, hogy ebben a fordításban is egyik példáját látjuk annak, miként igyekeztek Erdélyben franciából való fordítások által újítani meg a már-már elhalóban volt magyar irodalmat.”
/Magyar Könyvszemle. Új folyam XXVIII. kötet, 1-4 füzet. 1920. Vegyes közlemények. Ferenczi Zoltán/
”A könyvkiadás a XVIII. század végén részben az írók és barátaik magánvállalkozása, részben a könyvnyomtatók üzleti tevékenysége volt. Mint az előbbi századokban, most is nem egy könyv egy-egy mecénás áldozatkészségéből látott napvilágot. Igy pl. a Cyrus nyugodalma c. francia regény ismeretlen szerzőtől eredő fordítása 1778-ban Kolozsvárt báró Wesselényi Farkas 300 frtos adománya terhére jelent meg.” /Magyar Könyvszemle. Új folyam XXX. kötet, 1-2 füzet. 1923. A könyv sorsa Magyarországon. Gulyás Pál/.
Fenti körülmény miatt a fordítást is többen báró Wesselényi Farkasnak tulajdonítják. Wesselényi Farkas (1740 - ?), feltehetőleg azonos Közép-Szolnok vármegye főispánjával.
Modern papírkötésben, gerincén címvignettával.