Honterus Antiquaritat

Fair Partner ✔
115. árverés | könyv, kézirat, papírrégiség, fotó

78 számozott, gépiratos oldal. Lapméret:21×34 cm.
Berzenczey László (Kolozsvár, 1820– Bp. 1884), reformpolitikus, szabadságharcos, utazó. 1847-ben a székely jobbágyság felszabadítása és az erdélyi unió programjával lett Marosszék ogy.-i követe. 1848-ban a Székelyföldön Kossuth nevét viselő önkéntes lovascsapatot alakított, majd 1849. áprilisáig polgári főbiztosként működött Erdélyben. Világos után Erdélyben bujdosott, majd Kossuthhoz csatlakozott, s vele ment az USA-ba. Nagy utat tett meg a Panama-földszoroson át Kaliforniába, innen Kínába, Szingapuron át K-Indiába, azután Egyiptomba, Konstantinápolyba és végül Nagy-Britanniába. 1854-ben török oldalon részt vett a krími háborúban. 1862-ben jelentkezett az osztrák hatóságoknál, akik Klagenfurtba internálták, onnan 1867-ben térhetett haza. 1869-ben újból képviselővé választották, de feleségének korai halála, feldúlt birtokai, gyermei sorsa nem hagyták nyugodni, így 1873-ban ázsiai útra indult a magyarok őshazájának és rokonainak felkutatására. Viszontagságos, eredménytelen útja után, amelynek során Szibérián és az Altáj-hegységen át Indiába jutott, elborult elmével tért haza és a Lipótmezőn végezte be életét. (Irodalmi Lexikon).
Menekülésének részletes leírása október 30-án kezdődik, amikor Tölgyesnél, a Beszterce folyón át Törökország felé menekül. Naplóbejegyzéseiből megtudjuk, hogy nem volt veszélytelen az átkelés, mert a moldovai határon kozákok őrködtek. Minden elfogott és az oroszoknak átadott menekülő után egy aranyat kapnak jutalmul és a poggyászokat és csomagokat is megtarthatták maguknak a kozákok. A határon átjutva Galaț irányába tartott az egyik román nemesi család tagjával, Cantacuzino Leoval. A város előtt megkellett állniuk a vámhivatal előtt, ahol is Berzenczey mindenkit lefizetett, aki kérdezősködött az útjával kapcsolatban. A szánról, amin utaztak csak Cantacuzino szállt le, kijőve a vámhivatalból közölte Berzenczeyvel, hogy nagy szerencséje van, mert Kossuth és Petőfi mellett ő is nagyon keresett személynek számított. Továbbá, hogy már sok magyar emigránst elfogtak és pandúrokkal kísérték vissza őket Brassóba. Azért igyekeztek Galaț-ra mert ekkor az szabad kikötőváros volt. Cuza hívta fel a figyelmét Berzenczeynek, hogy Törökországban sok román emigráns is él, így kibékülhetnek a megtörtént események után. Ez azért érdekes, mert a beszélgetés során Cuza kifejti, hogy szerinte a két népnek összekellett volna fogni a forradalom során. Számos megpróbáltatás után dec. 22-én érkezett Sumlába, ahol Kossuthtal találkozott. Az irodalmi jellegű, részletes szövegben számtalan kortársat megemlít. Értekezik a magyarok eredetéről, a magyar korona történetéről, ami szerinte örmény eredetű volt. Kéziratait Berzenczey az édesanyjának küldte meg, aki később átadta annak az eddig ismeretlen személynek, aki legépelte ezt a szöveget. Emlékiratainak első részét, amely pont akkor végződik, mint a jelen dokumentum még Kütahyjában írta 1850-ben. /Berzenczey László emlékiratai. Az emlékirat kibővített és javított változata, Erdélyi Múzeum Egyesület Kézirattára, Kolozsvár. A Magyar Országos Levéltárban is van egy másolata. /
A levelek zsinórral átfűzve, elöl-hátul egy-kettő leválva.