Studio Antikvárium

42. árverés

, libris XXXIV. Rerum in Pannonia, Dalmatia, Transylvania, Moldavia, Bosnia, Illyrico, caeterisque confiniis ultra seculum, ab anno MCCCCXC. Gestarum locupletissimis exacte descripta. […]
Viennae–Pragae–Tergesti, 1758. Typis et Sumtibus Ioannis Thomae Trattner. 1 t. (rézmetszetű díszcímlap) + [6] + 524 + [32] p. Folio.
Negyedik kiadás. Pázmány Péter 1605 végén Istvánffy Miklós nádori helytartóhoz írt levelében a kor műveltjeinek általános igényét fogalmazta meg: szükség van egy historikusra, aki hitelesen beszélné el a Mátyás király halála óta eltelt, sorsfordulatokban bővelkedő időszak eseményeit. Báró Istvánffy Miklós (1538–1615) vinicei kastélyában ekkor a 16. könyvnél, azaz az 1550-es évek történeténél tartott, s könyvén már évek óta dolgozott. Elbeszélését Hunyadi Mátyás halálának évével kezdte, mert a magyarok történetét a kezdetektől 1496-ig monumentális művében Antonio Bonfini már feldolgozta. Istvánffy nem csupán kiegészítette, hanem méltó módon folytatta Bonfinit, feldolgozva az 1490 és 1613 közötti eseményeket.
Istvánffy azért kezdte írni Históriáját, mert elégedetlen volt a XVI. századi magyar történetírással. Fő gondja az volt, hogy a történetírók csupán részleteket dolgoztak fel a Jagelló korból és a Mohács utáni magyar történelemből, ráadásul a külföldiek elrugaszkodva a tényektől, Magyarországot nem ismerve írtak. Ő ezért nem a retorikus történetírás követelményeinek igyekezett eleget tenni, hanem sokkal inkább a hiteles tájékoztatásra törekedett. Végrendeletében Pázmány Péterre bízta a História kiadását, amely Ferencffy Lőrinc közreműködésével jelenhetett meg először 1622-ben, Kölnben. Népszerűségét jelzi, hogy ezután még háromszor jelent meg külföldön (Köln, 1685, 1724; Bécs, 1758). Műve mind a mai napig elsőrangú alapforrás a XVI. század történetére nézve. A História a XVII–XVIII. század legnépszerűbb hazai történelemkönyve volt, a főúri és nemesi könyvtárak nélkülözhetetlen darabja. Sikerét áttekintő jellegének, hatásos és részletező előadásmódjának köszönhette, amely vonások alapján méltán tisztelte meg szerzőjét az utókor a „magyar Livius” címmel. Példányunkban a Z ív levelei tévesen az X ív levelei elé kötve.
Prov.: ÁKV, XVI. aukció (1982), 234. tétel.
Apponyi 2859.
Korabeli, díszes, dúsan aranyozott, bordázott gerincű egészbőr kötésben, piros festésű lapszélekkel. Dekoratív, szép példány.