Múzeum Antique Book Shop

Fair Partner ✔
Múzeum Antikvárium 45. árverése. Könyv, kézirat, fotó, metszet

[Bp., 1938], K.n., Ny. n. 972 p.
A két világháború közötti magyar politikai rendészeti szervek úgynevezett államrendészeti nyilvántartást vezetett a politikai szempontból gyanús személyekről, azokról, akik a hatóságok látókörébe kerültek. A rendőrség már 1920-tól kartonokat vezetett a gyanús, főként a baloldali mozgalmakhoz kötődő egyénekről. A belügyi tárcánál később azonban kialakult egy olyan központi nyilvántartás, amely mai rendőrszakmai szemmel is többé-kevésbé professzionálisnak tekinthető. 1931. július 31-én jelent meg a magyar királyi belügyminiszter 4400/1931./VII.res. számú rendelete, amely előírta a központi államrendészeti nyilvántartás megszervezését és az Államrendészeti Zsebkönyv kiadását. Az Államrendészeti Zsebkönyv, az úgynevezett „fekete könyv” az államrendészeti nyilvántartás kivonatolt, könyv formátumú változata volt, és azon személyek adatait tartalmazta, akik megbízhatatlanok voltak a Horthyrendszer szemében. Az államhatár mentén élő lakosság és a Magyarországon valamilyen illetőséggel rendelkező külföldiek szinte mind ide tartoztak, mivel kémgyanúsnak minősültek, ahogyan a baloldali politikai szervezetek, mozgalmak tagjai is gyanúsak voltak. A rendelet meghatározta, hogy milyen jelzésekkel kell nyilvántartásba venni egyes személyeket. E szerint az „A” jelzés jelentette a magyar állami eszme ellen izgató, a magyar nemzetet becsmérlő személyt, „D” jelezte a kémgyanús személyt, „K” jelzés illette a kommunista tevékenységet kifejtő személyeket. „KB” volt a kommunista bűncselekmények miatt korábban elítélt személyek kódja, az „M” megbízhatatlant jelentett, „N” jelzés alatt szerepeltek a nemzetiségi agitátorok, „U” jelölte az ország területéről jogerősen kitiltott külföldieket és „E” jelzés vonatkozott az olyan külföldi állampolgárokra, akik a hatósági intézkedés végrehajtása elől ismeretlen helyre távoztak. Az Államrendészeti Zsebkönyv 1931 és 1944 között a Magyar Királyi Belügyminisztérium időszaki kiadványa volt, amely tehát a politikai szempontból veszélyesnek ítélt személyek évente frissített listáját adta közre. Kis példányszámban jelent meg, és mivel bizalmas iratnak, titkosszolgálati háttéranyagnak minősült, a politikai nyomozók is csak a parancsnokuk engedélyével tekinthettek bele és tarthatták időlegesen maguknál. Olyan titkosszolgálati irat volt, amely nem kerülhetett nyilvánosságra, mert az ellentétben állt az állam és a korabeli nemzetbiztonsági szervek érdekeivel. E dokumentumból a második világháború nagy iratpusztulása következtében is kevés maradt fenn, néhány példánya ma megtalálható az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őrizetében./Kántás Balázs – Regényi Kund: Megfigyelt radikális jobboldali, félkatonai szervezetek a Magyar Királyi Belügyminisztérium politika rendészeti jelentése, 1926./Budapest, 2023. Horthy-korszak kutatásáért társaság.
Rendkívüli ritkaságán túl, példányunk különlegessége, hogy a példány vélhetően Déry Tiboré lehetett. Alátámasztja ezt egy, a Népszabadság 1975. április 4-i számában megjelent cikke: „Így viharjelzésnek felfigyelhettem volna arra, hogy nevem szerepelt a rendőrségi titkos, úgynevezett Fekete-könyvben. Előttem fekszik ez az „Államrendészeti Zsebkönyv”-nek nevezett 972 oldalas könyv nevemmel, születési adataimmal s a sor végén egy M- betűs jellel, melynek jelentését máig sem tudom. Állampolgári megbízhatatlanságomat jelezné? Hogy úgynevezett priuszom volt, azt tudtam, hisz már két alkalommal elítéltek sajtóvétségért, legutoljára a hírhedt 1921-es törvény alapján „a társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntettért” kéthónapi börtönre s a büntetést a Gyűjtőfogházban ki is töltöttem.” A kötetben kis cédula Déry kézírásával a listákból kigyűjtve néhány barátja, ismerőse nevei. Ezek: „Lengyel J., Kassák, Nádas F., Ilyés, Tamás Al(adár), Lukács, Kéri P(ál), Rajk, Bortnyik, Hési-Huber, Darvas [Henrik], Ignotus Vas I-né(Istvánné)” A nevekhez lapszámok is tartoznak.
Hozzá tartozik a cikkben jelzett „M” betű feloldására írt levél „Mélyen tisztelt Író Úr! megszólítással. A levél írója részletesen kifejti a fekete könyvben - „… népies nevén Alzsé-ként nevezték …” – szerplő jelölések jelentését. Kiderül továbbá, hogy „2 db kötetből áll. Az egyijaz amelyre írásában hivatkozik. Ezt a kötetet vitték fel magukkal a detektívek pld az ország ki és belépő határállomásaikon az útlevél ellenőrzésekor a vonat fülkébe. Ha az utas neve szerepelt az Alzséban akkor jelentették a vezető rendőrtisztnek. Az elővette az Alzsé második klötetétaz úgynevezett „Legendát” amelyben a jelzések megfejtése volt s aszerint intézkedett, ahogy a „Legenda” előírta. A két fekete könyv szigorúan titkos volt, együtt nem volt szabad tartani őket …” Az ön M betűje azt jelentette, hogy megfigyelendő … Örülnék ha jelen közlésem író Úr egy töprengését megoldaná. Maradok kiváló tisztelője és olvasója: Bpst, 1975. ápr. 5.”
Regiszteres oldalakkal, előzéklapján kézzel írt cím: „Államrendészeti Zsebkönyv (1938)”, következő levelén géppel számozott: 982.
Egyszerű fekete vászonkötésben, ép, hibátlan példány.