Jazz és Buddha - Az art déco világa a festészetben
Tudósítás a V-Pearl Művészeti Szabadegyetem február 17-i előadásáról, melyet dr. Bellák Gábor művészettörténész tartott a Pintér Galériában.
Tudósító: Kránitz Iréne
Az előadás indításaként Duke Ellington, a dzsessz koronázatlan királyának egyik nagyon népszerű zenéje, teremtett a témához illő, hamisítatlan atmoszférát a 20-as évek Amerikájából, ahol, mint ismeretes, ez idő tájt született meg a dzsessz. A meghívott előadó, dr. Bellák Gábor művészettörténész, igazságügyi festményszakértő, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa volt, aki ez alkalommal az art déco művészetének rejtelmeibe, elsősorban a festészet világába kalauzolta a közönséget, mint a téma egyik elismert szakértője. A műgyűjtők és más érdekelteken kívül most a műkereskedelemben már aktívan tevékenykedő festménybecsüsök, ill. a jövő leendő, jelenleg még tanulmányaikat végző festménybecsüs hallgatók profitálhattak különösen sokat a korszak átfogó, szinte valamennyi művészeti ágára kiterjedő elemzéséből. Az előadás felölelte a zenét, a filmművészetet, az ipari formatervezést, nem utolsósorban az art déco ihlette bútorművészetet, egészen az egyes művekre és alkotókra vonatkozó igen mély és a stílusjegyeket sokoldalúan bemutató, árnyalt műelemzésekig, amire manapság szinte csak elvétve nyílik lehetősége a műértő közönségnek. Ez most a V-Pearl Művészeti Szabadegyetem jóvoltából volt elérhető.
A ritkán elhangzó, különleges érdekességek a művészet világából pedig abszolút csemegének számítanak a "vájtfülű" és ugyancsak némileg szakavatott közönség soraiban. A visszajelzésekből és a tetszésnyilvánításokból – úgy tűnik – Bellák tanár úrnak sikerült megsejtetni az art déco izgalmas világát, valódi lényegét. A stiláris elmélyülést a korszak legkiválóbb külföldi és hazai képviselőinek egy-egy jellegzetes alkotásának elemző, vetített képes bemutatása segítette. A rendkívül precíz és bőséges összeállítás teljes ismertetésére, bármennyire szeretnénk, itt nem vállalkozhatunk természetesen.
Az előadás azért is volt roppant időszerű, - és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, - mivel köztudott a szakmában, és a tájékozott közönség is tisztában van azzal, hogy mit jelent az, ha manapság feltűnik egy igazi, jó minőségű art déco-s bútor, festmény, használati tárgy a műkereskedelemben. A legnevesebb hazai cégek árverésein is óriási összegekért cserél gazdát egy-egy ilyen vagy hasonló műtárgy, hiszen valóságos reneszánszát éli ez a korábban nem annyira becsült, jelenleg pedig a szakmában az egyik csúcsminőséget jelentő művészeti irányzat. Ezek napjainkban a legnagyobb slágerek a műkereskedelemben, nem beszélve arról, hogy a kiváló üzleti befektetésnek minősülnek.
Bellák Gábor bevezetőjében igen alapos és átfogó képet vázolt fel ezen első, valóban "multikulturálisnak" is mondható művészeti irányzatról, mely az 1925-ös párizsi Iparművészeti Kiállítás után szinte azonnal óriási népszerűségre tett szert az egész világon, Párizs után elsősorban Amerikában, majd egész Európában, de más földrészeken is megtalálhatók az art déco ihlette alkotások, különösen az építészet területén. (Az art déco szó maga az art décoratif szó rövidített formája, tehát a korszak megnevezése a korabeli párizsi világkiállítás francia elnevezéséből vezethető le.)
Ami az új művészet gyökereit illeti, az art déco a korábbi nagyon felkapott szecesszióból, majd a különböző avantgarde és futurista irányzatokból eredeztethető. Ezek az irányzatok 1920-ig voltak igen elterjedtek alkotói körökben, innentől kezdve kb. 1940-ig már egy más, merőben új művészet, - akkor még természetesen szó sem volt art déco-ról - kezdte bontogatni szárnyait, amely aztán az 1925-ös párizsi világkiállításon már kiérlelt stílusvilággal tudott megjelenni a nemzetközi művészeti életben. Az alkotói szabadság természetesen még sokáig bizonyos átjárásokat engedett meg a különböző stílusirányzatok között. Az art déco nem törekedett kizárólagosságra, sok alkotó művészi pályája is ezt igazolja, sokan indultak az avantgarde felől és lettek az art déco igazi nagy mesterei. De nem minden alkotó csatlakozott ebben a korban sem ehhez az irányzathoz, ilyen volt pl. Aba-Novák, de említhetnénk Czóbelt is.
Az art déco formanyelv, formavilág szemléltetésére a bevezetőben láthattunk néhány nagyon jellegzetes plakátot, ill. nagy magyar, esetleg külföldi cégek art déco ihlette emblémáját (pl. Orion rádió), felhőkarcolókat, amely az art déco építészeti csúcsteljesítményei (New Yorkban a Chrysler Building, Empire State Building), ezek "a színtiszta art déco" világát testesítik meg az előadó szavaival élve. Vagy itt említi meg Fritz Lang német rendező filmjét, korának szuperprodukcióját, kultuszfilmjét, a Metropoliszt, amelyet egyébként a Világörökség részének is nyilvánítottak Ezek az utalások rendkívül hatásosan hozták egyre közelebb az art déco lényegét, sajátos világát az építészet és a filmes formanyelv segítségével.
Mi jellemzi hát ezt az egyedülálló, manapság pedig egyre keresettebb stílust? Erre adott választ az előadás, rendkívül sokoldalú megközelítéssel. Az art déco, mint kitűnt, maga a luxus életvitel, a minőség, az elegancia, a dekorativitás iránti igen magas igény, a lendület, néha a játékosság, az élet élvezetének, a szabadság iránti vágynak a művészi kifejeződése - és ami igen lényeges: mindenfajta ideológia, világmegváltó eszmék és filozófiák nélkül! (A világháborút is megszenvedő embereknek, kivált az új nemzedéknek kezdetben mintha nem is lett volna igénye semmiféle ideológiára, ami alapos feltételezésnek tűnik.) Mégis miben rejlett az art déco különleges vonzereje, volt-e művészileg megfogalmazott ideálja? Tekintetbe kell vennünk, hogy minden kornak szüksége van ideálokra. A példákból és a magyarázatokból egyértelmű, hogy volt ilyen ideálképe e kor művészeinek is. Az art déco világának embereszménye egy teljesen egyéni, - de a korunkra igen jellemző, "szingli"-vel is rokon vonásokat mutató, - egyértelműen luxus életkörülményekre vágyakozó, a nagyvárosi életet kedvelő, igazán sehová nem tartozó, magát mindenhol feltaláló, inkább magányos és nagyon független személyiség. Ebben a korban született a legtöbb önarckép "luxus kivitelben", a luxus életre utaló kellékekkel vagy a háttérben szimbolikusan utalva a nagyváros fényeire, felhőkarcolóira stb.
A korszak mára már emblematikus alakjának számító, kimagasló művésze volt Tamara Lempicka lengyel származású, igen kalandos életű, ámde Párizsban szédületes művészi karriert befutó festője, aki gazdag megrendelői klientúrájával nemcsak feljutott egy művészi karrier csúcsára, de magának is pazar, luxus életkörülményeket tudott biztosítani, ami a művészvilágban aligha mondható el. Amerikába költözése után azonban hirtelen teljesen elfelejtették, hasonlóan a mai kor médiasztárjaihoz. Miként az élete, a halála is extrém volt, a magánélete pedig több volt, mint változatos. Ma viszont művei a műkereskedelemben, - amennyiben felbukkannának, - valószínűleg árkategóriában a csillagos eget súrolnák. (Állítólag luxus divatcégek, magángyüjtemények birtokában vannak megismételhetetlen, páratlan stílusú festményei.) Lempicka férfi ideálja - a festményeken legalábbis - az ún. "dandy"-típus, a nagyvilági élethez szokott, kozmopolita, luxus körülmények között élni szerető férfitípus, olykor még az ún. "ragadozó" férfi típusával is jócskán keveredve. (A mai kor ún. "macho" férfi ideálja messze áll a fenti férfialkattól mindenesetre, főleg ami az esztétikumot illeti.). De ekkor jön divatba a magányos hős, a női szíveket megdobogtató szuperdetektív is az irodalomban (Philip Marlowe). A férfiakat hűvös elegancia jellemzi, a kellékek a luxus életvitelre utalnak, a kelmék a képeken is ragyognak, az öltözetek a korabeli divatnak megfelelően áramvonalasak. Valamiféle gépiesség jellemzi mindazonáltal a figurákat, egyfajta elidegenítő effektus érződik. Nem a személyiség a fontos, hanem a dekoratív megjelenítés, a nagyvilági elegancia, a luxus miliő…. Ez az általános jellemzője mind a férfi, mind pedig a női portréknak az art déco-ban.
Az art déco különösen vonzódott a régebbi stílusok közül az egyiptomi művészethez, főleg a Tutankhamon egyiptomi fáraó sírjának felfedezése (1922) óta vált ez a korábbi stílus világszerte nagy divattá, főleg azért is, mivel ez nagyszerűen belesimult a tárgyalt művészet sajátos formavilágába. Nagyon fontos elem még tematikáját tekintve, az egzotikum iránti fogékonysága. Josephine Baker, a kor bálványozott színesbőrű énekes- és táncosnője, éppen egzotikus szépségének, varázslatos alakjának, érdekes, előkelően egyszerű hajviseletének és persze a konvenciókat felrúgó táncművészetének köszönhetően lett egész Amerika, majd később Európa ünnepelt csillaga, a "Fekete Vénusz". Az ő feltűnése is 1925-höz kötődik.
Az elegáns autó, a repülőgép is gyakori motívum az art déco festményein. A technikai vívmányai nagy hatással voltak az art déco által képviselt embereszményre, mert ezek is a luxus életforma alapvető feltételeihez tartoznak. Az előadás arra is kitért, hogy a tárgyalt művészeti stílus rendelkezett olyan stílusjegyekkel ( a haladás, a technika iránti elkötelezettség, egy tökéletes, harmónikus szépség megjelenítése a figurális ábrázolásban), amely aztán alkalmassá tette ezt a fajta művészetet arra is, hogy majd a totalitárius diktatúrák (Harmadik Birodalom, Mussolini Itáliája, a Szovjetunió) művészete is megtalálja benne a kívánatosnak és kellően magasrendűnek ítélt formavilágot. A másik irány, amely felé az art déco művészete fejlődött, maga az alkalmazott művészetek összes ága. Készültek ékszerek, használati tárgyak, plakáttervek, bútorok is ilyen stílusban, a belső építészetet is maga képére formálta a korszak művészeti ideálja. Erre két nagyon ritka és különleges példát is volt szerencsénk látni, persze csak képekről.: Az egyik K. Malevics "szuprematista" teáskészlete volt, egészen egyedi és hajmeresztő megoldásokkal, a másik pedig egy, inkább még a Bauhaus stíluselemeit felmutató, de az art déco-hoz is közelálló különleges sakk-készlet. Összegezve: az előadásból kitűnt, hogy a korábbi irányzatok mindegyike valamely progresszív célkitűzéssel rendelkező program is volt egyszersmind, ezzel szemben az art déco művészetére ez egyáltalán nem jellemző. Az utóbbira sokkal inkább az uralkodó, az élet élvezetét kereső korszellem volt a jellemző, egy jól megragadható embertípus, amelyről a minőségi életvitel utáni felfokozott vágy sokkal inkább elmondható volt, mint a világmegváltás gondolata. Ennek legszembeötlőbb művészi, formai megfogalmazása a dekorativitás, az esztétikum iránti feltétlen igény az alkotó részéről.
Az est második részében az előadó az art déco a magyar művészetre gyakorolt hatását elemezte rendkívül gazdag illusztráció segítségével. Itt szinte a korszak minden jelentős alkotója terítékre került, azok is, akik csak érintőlegesen vagy időlegesen csatlakoztak az art déco irányzatához. A felvonultatott illusztrációs anyag pazar összeállítás volt, kevésbé ismert és igen nagy nevek is elhangzottak, ezek közül említsünk meg néhány alkotót a teljesség és kronológikus igényesség nélkül: Batthyány Gyula, Kozma Lajos, Tichy Gyula, Kós Károly, Gábor Jenő, Bortnyik Sándor, Kontuly Béla, Scheiber Hugó, Kádár Béla, de szóba került Mattis-Teutsch és mások is. Az előadó megemlítette a kor kevésbé ismert női alkotóit is. (Kövesházi Kalmár Elza neve, többek mellett külön említést érdemelt.)
Vaszary János, a kor nagyhatású alkotóegyénisége volt, aki ráadásul igen szép kort ért meg. Az ő munkásságáról és néhány jellemző, idevágó művéről azonban szólnunk kell. Vaszary is, mint annyian mások 1925-ben Párizsba megy, hogy elmélyítse tanulmányait, nem véletlenül, hiszen ebben az évben rendezték meg a nagy érdeklődést kiváltó párizsi világkiállítást. Ez a tanulmányút Vaszary művészetére is mély benyomást tett. Tematikájában felismerhető az art décóra oly jellemző nagyvilági élet, az urbánus miliő, bárok, kávéházak, a dzsessz sajátos világa, egyszóval az éjszakai élet, mindez az art décora jellemző formanyelvvel, a dekoratív egyszerűséggel, utalásokkal párosulva. Rendkívül érdesek azok a kompoziciók, ahol a női alak csak ürügy inkább, sokkal fontosabb a dekoratívitás, az ornamentika. (Női akt háttal, Nő csíkos fürdőköpenyben c. képei igen ismertek.) A már említett egzotikum is megjelenik nála, mégpedig a távoli Kelet hírnökeként. Jól megkomponált képeibe "beúszik" maga Buddha is valamilyen szimbolikus értelmezhetőséggel. A nő és Buddha, vagy fordítva: talán a józanság és a mámor szimbólumai ezek, amelyek egyensúlyt kívánnak teremteni a kor élvezetekre törekvő világában.
Kádár Béla több képén is szembetűnő az egzotikum valamilyen formája, ilyen képeket szintén megcsodálhattunk az előadás jóvoltából. Molnár C. Pál, az ún. "római iskola" neves magyar alkotójának egyik híres képe, egyben a dekoratív művészet egyik szép példája a Pulóveres madonna, amelyben az anya a megformálást tekintve akár napjaink szex-idolja is lehetne, kevésbé sugallja az anyaság bensőségességét az előadó szerint. Hasonló - anya és gyermeke - ábrázolások közismertek az art déco képi világában, de mindenütt egy bizonyos átütő, elidegenítő hatással párosulva, ahol inkább az ornamentika, a dekoratív külsőség a legfontosabb elem a képi ábrázolásban. Nagyon jellemző az art déco-ban a témaválasztást illetően a zenész, a táncos megjelenítése, vagy az ún. "gitáros" önarcképek, portrék, amelyre a leghíresebb példa Tamara Lempicka gitáros portréja, de számtalan a hasonló témájú képet találunk a magyar art déco művészetben is. E korszak nagy alkotóinak mesterműveiben egyaránt egy elit ember életeszménye fogalmazódik meg a luxus életvitel, az élet minőségi megélése, olykor a kultúra, a technika - mint a minőségi életforma fontos kritériuma – iránt, mely a kor nagy magyar művészeinek alkotásaiban is művészi megfogalmazást nyer. Mi ennek lehettünk tanúi a V-Pearl Szabadegyetemének művészeti, kulturális kalandozásokra hívogató sorozatának ezen, a most is a sok kulturális élményt nyújtó előadói estjén.